A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-03-01 / 3. szám

136

dély nélkül nyitott házait. VIII. Orbán pápa kihallgatáson fogadja az alapítónőt, de ügye kivizsgálását egy négytagú bíborosi bizottságra bízza.

Mary egy évig vár a válaszra, majd visszatér Münchenbe azzal a szándékkal, hogy minden erejével küzd műve megmentéséért. Itt éri 1631. január 13-án a pápai bulla, amely fellebbezés lehetősége nélkül kimondja intézete felett a halálos ítéletet. Az alapszabályban lefektetett elvek nagy részét „összeegyeztethetetlennek tartja egy női szerzetes intézet természetével”. Öt magát azzal vádolja, hogy „olyan dolgokkal foglalkozik, amelyek ellentétben állnak a női szerénységgel, sőt szüzességgel is.” Mary a szomorúság, a nyugtalanság vagy a harag legkisebb jele nélkül veszi tudomásul a bulla döntését, pedig 30 éves életmű teljes pusztulásáról van szó. Alig egy hónappal később az inkvizíció parancsára letartóztatják: eretnekség, szakadárság és a Szentszék elleni lázadás vádjával. Börtönéül az angers-i klarissza nővérek zárdáját jelölik ki. Mary súlyosan megbetegszik, de még a szent útra- valót is megtagadják tőle.

Társnői ekkor VIII. Orbánhoz folyamodnak, aki szokása szerint úgy tesz, mintha semmiről sem tudna, de elrendeli, hogy engedjék szabadon a foglyot. Mary Ward ismét Rómába utazik, és a pápa lábai elé veti magát: „Szentatya, nem vagyok és sohasem voltam eretnek” — mondja zokogva. VIII. Orbán megilletődve és zavarával küszködve válaszolja: „Tudjuk, tudjuk. Nincs szükségünk egyéb bizonyítékra. Nekünk és a bíborosoknak jó értesüléseink vannak személyéről, példás magatartásáról. Tudjuk, hogy ön jól vezette intézetét. Mindazonáltal megengedtük, hogy próbára tegyék erényeit, de ne gondolja, hogy túloztunk; hasonló esetekben más pápák, elődeink is próbára tették Isten Szolgáinak kitartását.”

Az Angolkisasszonyok új házat nyitnak Rómában a Santa Maria Maggiore bazüika mellett, a pápa anyagi támogatásával. Amikor Mary újból megbetegszik, VIII. Orbán saját orvosával kezelteti, de a bullát nem vonja vissza, és engedélye nélkül Mary nem hagyhatja el Rómát. A gyanú az emberekben tovább él . . . „Lehet, hogy szent, de eszméi felforgatok” — mondják róla sokan. 1637-ben Mary visszatérhet É- szakra, négy évvel később pedig szülőföldjére, Yorkba. A vihart túlélt társakkal folytatja az egyedüli munkát, amelyet a bulla nem tiltott meg: a leányifjúság nevelését. 1642-től egészségi állapota egyre romlik, 1645. január 30-án Heworthban, York mellett meghal. Utolsó szavai ezek: „Isten segít majd benneteket, nem fontos,kin vagy min keresztül. Ha Isten készít számomra egy kis helyet, én mindig nektek szolgálok.” Mary Ward földi pályafutása befejeződött, de az Angol- kisasszonyok intézetének története folytatódott.