A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-03-01 / 3. szám

106

a karakterében rejlő hiba okozta. Halála egy magasabb rendű erénynek volt a következménye: az Atya iránti, szeretetből fakadó engedelmességnek. Pál apostol írja a filippiekhez szóló levelében: Jézus „hasonló lett hozzánk, emberekhez, egész megjelenésében. Megalázta magát, és engedelmes lett halálig, mégpedig a kereszthalálig.” Nagypéntek emberi szemmel Jézus bukása. Az Atya szemében azonban Jézus élete tökéletes siker: még élete árán is kitart a szeretetben, az engedelmességben.

Jézus „sikeres” életét, Jézus győzelmét az Atyaisten az egész világ elé tálja húsvétkor, Krisztus föltámadásakor. Ahogy Pál apostoltól szintén ma halljuk: „Ezért (Jézust, halálig tartó engedelmessége miatt) Isten fölmagasztalta, és olyan méltóságba helyezte, amely fölötte áll minden egyéb méltóságnak.” Más szóval: Jézus győzelme épp látszólagos tragédiájában következett be. Halála által emelkedett a mennyei trónra mint király.

Krisztust az emberek királyként ünnepelték, mikor ő diadalmasan bevonult Jeruzsálembe. De az ünneplés mozgatórugói tévesek voltak: nacionalista, politikai lelkesedés fűtötte az embereket. Királyt akartak Jézusban, földi királyságot egy diadalmas fölszabadító háborúban. Nem olyan királyt, aki halála által alapít mennyei királyságot. A nagypénteki felirat gúnyolódás volt, nem dicséret: „A názáreti Jézus, a zsidók királya.”

Krisztusnak, a Királynak hódolunk ma a körmenetben. Törekednünk kell helyes lelkülettel ünnepelnünk őt. Lelki békét ígért, az Isten Országának polgárjogát, melyet senki más nem adhat meg. Ezt pedig úgy fogadhatjuk szívünkbe és mindennapi életünkbe, hogy őt követjük a szeretet és az engedelmesség útján. Hogy nem azt keressük elsősorban, ami a földi érvényesülést, elismerést, az anyagi biztonságot, kényelmet, a nehézségek és áldozatok nélküli életet jelenti, hanem azt, amit a meny-