A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-03-01 / 3. szám
103 Teres Gusztáv A KERESZTÚT GYAKORLATA A keresztúthoz nincsenek előírva meghatározott imák. A századok folyamán kialakult és jóváhagyott gyakorlat szerint mégis ajánlatos a következő módot követni: (1) Először felindítjuk a tökéletes bánatot: „Úr Jézus Krisztus! Te a mi vétkeinkért vállaltad a keresztút szenvedéseit. Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mellyel Téged, végtelenül jó és szere- tetre méltó Istenem, megbántottalak. Most követni akarlak a keresztúton, hogy kifejezzem őszinte hálámat és szeretetemet irántad. Kérlek, fogadd ezt engesz- telésül mind a saját vétkeimért, mind mások bűneiért. Add meg lelkem üdvösségére, vagy egy tisztítótűzben szenvedő lélek javára, azt a búcsút, amit Egyházad által a keresztút gyakorlóinak megengedtél. Ámen." (2) Minden stáció előtt térdet hajtunk, s így mondjuk : Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot! (3) Néhány percig szemléljük minden stáció képét, és elgondolkodunk az eseményről, ami ott történik. Ebben segítenek az ismert evangéliumi elbeszélések. (4) Végül elmondunk egy miatyánkot és üdvözlégyet a pápa szándékára, aki Krisztus földi helytartója. Ezzel kifejezzük az Egyházzal való közösségünket és hűségünket. (Ez is feltétele annak, hogy a teljes búcsút elnyerjük.) Beteg és idős emberek, vagy akiket súlyos okok akadályoznak, nem tudnak templomba menni, hogy ott végezzék a megszentelt keresztutat. Pedig éppen ők osztoznak legjobban a keresztet hordozó Jézus sorsában. Ezért az Egyház megkönnyítette számukra ezt a gyakorlatot s a búcsú elnyerését. Elég, ha egy feszületet vagy rózsa - füzért tartanak a kezükben, amely erre a szándékra van megáldva, és így gondolatban követik Jézust a keresztúton. Érdemes megjegyezni, hogy a keresztút valóban ,,lelki gyakorlat": szemlélődés, elmélkedés és imádság. Mintha ugyanabban az időben személyesen jelen lennék, úgy nézek minden eseményt, látom magam előtt az embereket,és hallom a hangjukat. A ,,kontemplativ", vagyisszemlélődő élet titka az egyidejűség. A múlt és jövő eseményei különös módon ösz- szefonódnak a jelenidőben, látjuk a legmélyebb összefüggéseket. Mekkora lelki öröm ez a világoslátás! Jézus élete tökéletesen „kontemplativ" volt. Születésétől kezdve állandóan a kereszt és feltámadás szemléletében élt. Ezt az istenemberi öntudatot sugározza minden szava és tette. Többször is részletesen beszélt jövő sorsáról, hogy felkészítse barátait a nehéz napokra. Tudta, hogy szenvedése óráiban már nem lesz sem ideje, sem ereje, hogy magyarázzon nekik. De akkor ők emlékeznek majd minden korábbi szavára és tettére, és így lassan felfogják a kereszt ésa feltámadás misztériumát. Ha megfontoljuk ezt a tényt, megérthetjük, hogy a keresztút egyes
