A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-03-01 / 3. szám

100

kötelezettek minden rendkívüli, különleges mechanikai beavatkozással meghosszabbítani az életünket. Igenis, megszüntetni lehet olyan orvosi beavatkozásokat, amelyeknek már nincsen semmi értelme, mert segíteni már úgysem tudnak. De a határvonal megvonása nagyon nehéz ebben az esetben. — Még az emlékezetünkben vannak nagy komoly mozgalmak, hogy kiket tartottak „fölöslegesnek” és kiiktatandónak az emberek sorából. Ha egyszer a gátat megnyitjuk, betömni nem lehet. Ki a nem produktív állampolgár, a másfajú állampolgár, a beteg, az elhagyott, a magával tehetetlen? Ki vonja meg a határt, és ki hozza meg a végső döntést?

Van itt helye az imának, a buzgó, a kitartó imának. Akár közel állnak hozzánk azok a szenvedők, vagy szemünk láttára szenvednek, akiknek szenvedését szeretnénk már megrövidíteni; a- kár csak hallunk, olvasunk távol levő, embertelen kínok közt szenvedő emberek reménytelen, kilátástalan helyzetéről. Valójában a helyzet addig „kilátástalan" és embertelen, míg valaki az irgalom angyala szerepében meg nem jelenik mellettünk, mint Teréz anyáék teszik Calcuttában a haldoklókkal. Tudjuk, hogy nehéz egy hitetlen vagy istentelen emberrel erről tárgyalni, aki se az Isten szuverén úr voltát el nem ismeri, sem a szenvedésben megváltó értelmet nem talál. A hivő ember hozzáállása a kérdéshez egészen más;ő hisz a szenvedés megváltó értékében azóta, hogy az Isten Fia elszenvedte a halált, és ezzel szerzett nekünk életet. Aki Jézus példáján meglátta, hogy az Isten kezéből vállalt szenvedés — akkor is, ha nehéz, akkor is, ha szeretnénk, hogy az Úr elvenné tőlünk a poharat — titokzatosan közreműködhetik Isten tervének megvalósulása érdekében.

Imádkozzunk tehát a szenvedőkért, a kilátástalan helyzetben levő szenvedőkért. S imádkozzunk főleg azokért, akik körülöttük vannak — rokon, hitvestárs, szülő, gyermek, ápolók és kezelő orvosok —, hogy meglássák a helyes szempontot, és hittel tudják elfő-