A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

9

vasármapi «sowdolatok

Január 12 - URUNK MEGKERESZTELKEDÉSE KRISZTUS KERESZTSÉGE

(Nazianzi Szt. Gergely, 39. beszéd, a Szent Fény ünnepére)

Világosság önti el Krisztust: vele együtt világosodjunk meg. Krisztus megkeresztelkedik: vele együtt szálljunk alá, hogy aztán vele együtt szálljunk is fel.

János keresztel. Jézus odajárul hozzá; talán azért, hogy őt is, akitől a keresztséget kapja, szentséggel árassza el; kétségtelenül azért, hogy az egész régi Ádámot eltemesse a vízbe; előttünk pedig és értünk megszenteli a Jordánt. így amint ő maga lélek és test volt, minket Lélek és víz által avat fel.

A Keresztelő nem egyezik bele: Jézus harcol. „Nekem kell tőled megkereszteltetnem" (Mt 3,14) — így szól a lámpa a Naphoz, a hang az Igéhez, a barát a Vőlegényhez (vő. Jn 3,29), az asszonyok összes szülöttei között a nagyobb (vö. Mt 11,11) a minden teremtmény Elsőszülöttjéhez (vö. Kol 1,15), az, aki anyja méhében felujjongott (vö. Lk 1,43), ahhoz, akinek imádásban volt része már az anyaméhben (vö. Lk 1,43), a volt és leendő előfutár ahhoz, aki megjelent

és meg fog jelenni. „Nekem kell megkereszteltetnem tőled" és - tedd hozzá — érted. Hiszen meg volt bizonyosodva arról, hogy vértanúsággal fog megkeresztel ked ni, vagy pedig, mint Péter, nem csupán lábán fog megtisztulni.

Jézus fel is száll a vízből; a világot önmagává I együtt magasba emeli, és a