A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-03-01 / 3. szám
141 helytelen használatáról az eutanáziával és az emberek mesterséges megtermékenyítésével kapcsolatban. A püspökök óvnak attól, hogy az emberi vágyaknak vagy kéréseknek abszolút fontosságot tulajdonítsunk. Az új technológiai újítások kísértést jelentenek:,.alapos megfontolással és bátorsággal” kell rájuk válaszolni. A dokumentum elítélés nélkül utal a mesterséges megtermékenyítés újabb lehetőségeire, és fölteszi a kérdést: „ Vajon ezek az újabb gyakorlatok előrelépést jelentenek-e az emberiség számára?” Nem minden változás jelent szükségszerűen haladást. Az eutanáziára utalva figyelmeztetésük élesebb. Az eutanáziára vonatkozó különböző indítóokok ugyanis kétértelműek: ha egyszer az élet sérthetetlen jellege valamilyen szempontból kompromittálódik, hangsúlyozza a püspöki bizottság, akkor „a helyzet gyorsan változik. . . nyitva van az ajtó mindenféle totalitarizmus felé.” □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ Az Egyesült Államokban élő fehér atyák elhatározták, hogy ezentúl nem használják ezt a népszerű nevüket, hanem csak hivatalos nevüket: A frika Misszionáriusai. A Fehér Atyák Társaságát 1868-ban alapította Algírban Charles M. Lavigerie, Algír érseke. Kezdetben azokról gondoskodtak, akik árván maradtak egy nagy járvány következtében 1867-ben. Néhány évvel később keresztény arab falvakat alapítottak, majd missziós állomásokat a Szahara északi peremén. XII/. Leó pápa misz- sziós területeket jelölt ki számukra Afrika Egyenlítő körüli vidékein. Betegségek, nagy fizikai szenvedések közepette hősiesen látta el a Társaság feladatát. Sokakat le is mészároltak közülük és az általuk megtérítettek közül. 22 ugandai vértanút 1964- ben avattak szentté. A fehér atyák nagyon hamar arra törekedtek, hogy bennszülött egyházi vezetőket neveljenek ki. Uganda első két papját 1913- ban szentelték. Kongóban 1917-ben volt az első papszentelés. A Fehér Atyák Társaságának alkotmányát a Szentszék véglegesen 1908-ban fogadta el hivatalosan. A Társaság tagjai — papok és testvérek — esküt tesznek arra, hogy kitartanak azon a helyen, ahová küldték őket, s hogy életüket az afrikai katolikus egyház szolgála-
