A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-03-01 / 3. szám

126

Megdermedve nyújtottam a professzornak az utolsó spatulát. Tetőtől talpig elöntött a forróság, amikor a fejét csóváló profra néztem. Ö nem szólt semmit, nem is nézett rám. Az uszályára nézett. A velem körülbelül egyidős orvostanhallgatók és medikák kuncogással honorálták a prof irányomban gyakorolt elnézését. Henrietta nővér pedig fityulás fejét magasra tartva és ál lát leszegve úgy állt a kórterem közepén, mint a Paradicsom kapuját őrző és minden bűnösre azonnal lesújtó arkangyal.

Kisanyám, látod, így gyarapítanak engem az alázatosság erényében orvosok és apácák. Még bírom!

Ölel öcséd: Ska.

Cser László SJ.

KÉRÉS KEZEKHEZ

(Chilid Raymond jezsuita paptestvér haldoklásának hírére, 1985. január 1-én)

Kezek, emlékeztek? Házasságra kulcsoltam össze a kezeteket! Homlokok emlékeztek? Az Élet Vizét öntötte rátok a kezem a keresztségben.

Lehajtott fejek emlékeztek? A föloldozás jelét rajzolta a kezem fölétek a bűnbánat szentségében.

Homlokok emlékeztek? Kezem kente meg búcsúzó testeteket útravalónak az Új Életbe.

Koporsóba takart testek emlékeztek? Kezem adta rátok az utolsó áldást búcsúzóul, útravalónak a halál sötétjéből az Élő Fénybe.

Híveim emlékeztek? Kezem nyújtotta ajkatokon át a szívetekbe a vacsoraasztal mellett az Urunk testét!

Tegyétek össze a kezetek most hát imára énértem! Könyörögjetek értem imára kulcsolt kezek az Úrhoz, hogy fogja föl a Kezébe halálba hulló földi életemet!