A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-03-01 / 3. szám
116 Sok helyütt még a kulturális forradalom idején is megkeresztelték a gyermekeket. 50-es évek végén voltak, amikor az egyház összes fontosabb vezetőjét börtönbe zárták, és csak az akkor születőben lévő hazafias egyház működhetett. Ma már tudjuk, hogy a vallási élet nem szűnt meg; több vidéken növekszik a megkereszteltek száma, részben a születések, részben a megtérések által. Azt is tudjuk, hogy a szörnyű megtorlás ellenére nagyon sok pap nem adta be a derekát, és 20 éves kényszermunka után visszatérhettek falvaikba, ahol ha nem is működhetnek mint papok, sok jót tehetnek. Mások a kinyitott templomokban lelkipásztori munkát végezhetnek, anélkül, hogy csatlakoztak volna a hazafias egyházhoz. A régi papok közül nem egy munkásként, földművesként dolgozik. Az új papok, jóllehet ez tilos, bejárják vidékeiket, hogy testvéreik lelki szükségleteit szolgálják, mint Angliában történt az egyházüldözés idején. A kockázat nagy, mert a ,,lebukott” vándorpapokat örökre eltiltják az egyházi szolgálatoktól. P. Ladányi tanulmányában több helyütt hangsúlyozza, hogy rendkívül nehéz képet alkotni a kínai egyház valóságáról, de még ennél is nehezebb számadatokat közölni. Kínának vannak olyan vidékei, ahonnan semmiféle hír nem szivárog ki. Ennek két oka lehet: a helyi hatóságok ellenőrzése rendkívül szigorú, vagy valóban megszűnt minden vallási élet. A hazafias egyház papjainak száma a becslések
