A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
6 csit hosszabban a missziós szándékot, hogy az mindjárt kifejezze, hogy kétoldalú dologról van szó. A missziók támogatása, a missziókért való lelkesedés mindig hatással van annak a keresztény csoportnak a lel- kületére, amely a missziókért tesz, áldoz, imádkozik. És tudatos lesz benne a krisztusi küldetés tudata, az, hogy Isten országa terjesztésében a legkisebb és a leggyengébb idős beteg is részt tud vállalni imádságával, szenvedésével. Most az imádság az adomány. Mennyire kamatozni fog mások lelki világában, azt pontosan tudjuk az Úr Jézus tanításából, az egyház kétezer éves gyakorlatából. Tehát tudjuk, a misszióért végzett imádságunk minket is erősít, gya- rapít kereszténységünkben. A hitnek a fényét viszi a sötét világba, kovászként dolgozik mások lelkében a krisztusi béke és szeretet országa építése javára. A gyermek termetre még kicsi, keze is kicsi, de szíve már nagyon nagy lehet, ha szeretete erős. Talán egy kedves példa, amely a szentéletű X.Pius pápával történt, jól megvilágítja, mire gondol az Egyház, mikor annyit kér a gyermektől. Egyik pápai kihallgatáson egy nagyon kedves, mosolygó kis gyermeknek a szent pápa, X.Pius fölkínált egy kis tálban pár szem cukrot: „Vegyél belőle, kedves, markolj bele! * A kisgyerek nézi, nézi, sazt mondja: „Szentatya, jobb volna, hateven- nél belőle, mert neked nagyobb kezed van!*Tehát többet tud markolni. A kisgyermek kis kezével, de nagy szívével nagyon sok jót tud tenni a missziók ügyében. És hányszor előfordul, már csak saját érdekében is, hogy első áldozás, bérmálás alkalmával a kisgyermek a régen nem gyónt apát, nagyapát, rokont rá tudta venni arra, hogy menjen vissza az Úr Jézushoz, s a felnőtt ráállt azért, mert hiszen a gyermeknek a nagy kérését és kis szívének nagy örömét nem akarta megrontani. Talán csak azért ment, hogy a gyermek kedvében járjon, s aztán a gyóntatószékben, az első áldozás vagy bérmálkozás miséjén megütötte a kegyelem, és találkozott az Úr Jézussal. A gyermekek nagyon jó apostolok. El ne fejetsük, odahaza valamikor A Szív újság első rikkancsai a gyermekek voltak. Ők hordták haza a szívgárdagyű- lésről, ők vitték haza az iskolából, belopták a családba az Úr Jézus szeretetét ezen az egyszerű kis újságon keresztül. Sokszor tényleg áldás forrása lett a gyermek buzgósága, kis szívének nagy iparkodása. Mikor a középkorban a keresztes háború gondolatafűtötte egész Európát, a gyermekeknek is volt egy keresztes hadjárata. Őket biztos nem lovagi dicsőség, nem hatalmi vágy, nem dicsőségszomj irányította, ők tényleg tiszta szívvel-lélekkel akartak menni, hogy Jézus
