A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-12-01 / 12. szám

543

tek meghívásának kezdetét! Adjunk hálát a mindenható Istennek, aki — mint az apostol mondja — „alkalmassá tett minket arra, hogy a

szentek örökségében, a világosságban részesüljünk; megszabadított minket a sötétség hatalmából, és átvitt szeretett Fiának országába!" (Kol 1,12-13.) Már Izajás megjövendölte: a pogá- nyok „népe, amely sötétségben járt, nagy világosságot látottja halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyogott." (Iz 9,1.) Ugyancsak Izajás a nemzetekkel kapcsolatban így szól az Űrhoz: „Nemzetek, amelyek nem ismernek, segítségül hívnak; olyan népek, amelyek nem tudnak rólad, hozzád futnak." (Iz 55,5.)

Ezt a napot „Ábrahám látta, és örült" (Jn 8,56), amikora hite alapján áldásban részesülő gyermekeit saját ivadékában, Krisztusban felismerte; előre látta, hogy hitével ő lesz minden nemzet atyja, „dicsőítette az Istent, és teljességgel meg volt győződve arról, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni" (Róm 4,20—21).

Ezt a napot Dávid így énekelte meg a Zsoltárokban: „Eljön minden nemzet, amelyet alkottál, leborulnak előtted, Uram, és tiszteletet adnak nevednek." (Zsolt 86,9.) „Megmutatta üdvözítő erejét az Úr, a nemzetek szeme előtt nyilvánvalóvá tette igazságosságát." (Zsolt 97,2.)

Honnan tudjuk, hogy ez így van? A csillag a három bölcset elhívta messzi hazájából, és elvezette őket, hogy az ég és föld Királyát felismerjék és imádják. A csillag végezte szolgálat minket is arra buzdít, hogy hasonlóképpen hódoljunk: amennyire tőlünk telik, engedelmeskedjünk eme kegyelem vonzásának, amely mindenkit Krisztushoz hív.

Kedveseim, ebben a törekvésben mindnyájatoknak egymás segítségére kell lennetek, hogy Isten országában, amelybe helyes hittel és jócselekedetekkel juthattok el, a világosság gyermekeiként ragyogjatok. A mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki az Atyistennel és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen.

A keresztény hitvédelmet nem olvastam. Agnosztikus és materialista bölcsészek hoztak engem vissza a hithez.

Feldúlták értelmemet, ők vetették el elmémben a hitetlenségben való kételkedés magvát. (Chesterton)