A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-12-01 / 12. szám

541

mi a család, mi a család szeretetközössége, komoly és egyszerű szépsége, szent és sérthetetlen jellege. Láttassa meg velünk, milyen édes és nélkülözhetetlen a családi nevelés, tanítson meg természet adta szerepére a közösségi életben.

Végül itt tanuljuk meg a munka leckéjét. A názáreti ház az ács Fiának otthona. Itt szeretnénk megérteni és ünnepelni az emberi fáradozás kemény, de megváltó törvényét; szeretnénk a munka méltóságát úgy feltárni, hogy mindenki átérezze; ebben a hajlékban szeretnénk arra emlékeztetni, hogy a munka nem cél önmagában, és szabadságát, kiválóságát nem csupán gazdasági értékétől kapja, hanem attól is, ami kiváló céljára irányítja. Végül itt akarjuk üdvözölni az egész világ munkásait, és megmutatni nekik nagy példaképüket, isteni testvérüket, minden őket érdeklő igaz ügy prófétáját: Krisztus Urunkat.

Január 1 - SZŰZ MÁRIA, ISTEN ANYJA AZ IGE MÁRIÁTÓL KAPTA, AMIJE KÖZÖS VELÜNK

(Szent Athanáziusz püspök Epiktétoszhoz írt levele nyomán.)

Az Ige „Ábrahám ivadékát karolta fel", ahogy az apostol mondja, „ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie testvéreihez" (Zsid 2, 16-17), és a miénkhez hasonló testet felvennie. Mária valóban ott van, hogy testét belőle vegye, és sajátjaként felajánlja értünk. A Szentírás szülésről beszél: „pólyákba takarta" (Lk 2,7); boldognak hirdetik az emlőket, melyek táplálták (vő. Lk 1127), és szinte már anyja mé- hét megnyitó születésekor áldozattá vált. Gábor angyal szabatosan beszélt a hírüladáskor: nem egyszerűen azt mondta, hogy „benned" fog születni — nehogy azt gondoljuk, hogy Jézus teste kívülről került Máriába —, hanem hogy „belőled" (vő. Lk 1,35); a test tehát, amely született, Máriából vette eredetét.

Az Ige tehát, magára véve emberségünket és felajánlva áldozatul, teljesen magáévá tette azt; amikor azután minket a sajátjába öltöztetett, módot adott az apostolnak a következő állításra: „E romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba." (IKor 15,53.)

Mindez nem színlelés módjára történt, mint egyesek vélték. Hanem abból, hogy Üdvözítőnk valóságosan emberré lett, üdvösség származott az egész emberre. Üdvösségünk semmiképpen sem üres, tartalmatlan valami, nem is csupán a testet érinti; hanem az Igében az