A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-12-01 / 12. szám
534 között ott vagyunk mi is, s ott vannak a többi szegény testvérek. Talán még nem jutottak el az igazság fényére, de lelkiismeretük vádolja vagy dicséri őket aszerint, hogy jót tettek, vagy rosszat cselekedtek. Fel kell élednie megint az Egyházban annak a lelkületnek, melyről olyan szépen mondja az Apostolok Cselekedeteinek 5. fejezete: Az első keresztény testvérek, akár a templomban, akár privát házakban, nem szűntek meg tanítani, és nem hagytak fel Jézus Krisztus jóhírének a hirdetésével! Vas István A TEREMTÖHÖZ Köszönöm, hogy megteremtettél, Ó, Szeretet, és idetettél, Hogy csillagok, ködök, hegyek Között ember legyek. Köszönöm, amit látok, A teremtett világot, Hogy még a rossz sem céltalan, Mindennek jelentése van. És én is neked kincset-érő Egy vagyok, so ha-visszatérő, S akár a férgek, vagy a szentek, Valamit jelentek. Meghalok, semmit nem veszítek, Művedet meg nem semmisíted S a mennyben vagy pokolban Az leszek, ami voltam. KATOLIKUS-E LELKIISMERETÜNK? 1. Minden, ami létezik, végső soron a teremtő Isten ajándéka. Meg szok- tad-e köszönni Istennek a teremtést, aminek eredményeképpen te is létezel? 2. Isten azért is adott szabad akaratot, hogy alakítsuk, formáljuk a világot — mint az ő megfontolt társai a teremtés „befejezésében". Kéred-e rendsze-