A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-12-01 / 12. szám
530 LELKISÉG Békési István HAVI IMASZÁNDÉKOK ÁLTALÁNOS:. . . a bérmálás szentségének nagyobb megbecsüléséért Hány megkeresztelt ember nem vette fel a bérmálás megerősítő szentségét, hány ember maradt lelki életében, keresztény életformájában, felfogásában, gyakorlatában csecsemő, gyermek, kiskorú keresztény! Holott megadta nekünk Egyházában Jézusa naggyáválás, a megerősödés, a keresztény nagykorúvá válás szentségét, a bérmálást. Mennyi kegyelemre van szüksége egy felnőtt kereszténynek, egy nagykorú kereszténynek, hogy megállja a helyét a világban, és ott tanúságtevő legyen Krisztus mellett, ahogy küldetése szól! Legjobban talán az alábbi szép könyörgésben látjuk összefoglalva azt, amire a II. vatikáni zsinat újra meg újra buzdít. Magunk elé kell állítani azokat az adományokat, kegyelmi kincseket, karizmákat, amelyeket magunk és mások javára akar nekünk nagy Szószólónk, a világosító, erősítő Szentlélek a bérmálásban megadni. Talán így rádöbbenünk, mitől fosztja meg magát az, aki nem bérmálkozik meg. Mitől fosztja meg magát az, aki bár megbérmál kozott, nem tudatosítja ennek a szentségnek a hatását, lehetőségét saját életében, akiből, mint említettük, nem lett felnőtt keresztény. Keresztény tehetetlenségünknek - hogy nem vagyunk világújító, világosító, vezető keresztények — talán itt van a gyökere. Csak ügyességünk, csak képzettségünk, szaktudományuk terén leszünk felnőttek. Kinövünk az elemi és középiskolás pádból. De vallásos ismeretünk, műveltségünk marad azon a fokon, amit ott szereztünk, vagy még abból is egyre felejtünk. Művelt, felnőtt, értelmes ember nem élhet tovább a kisgyermek egyszerű hitével, a kiskatekizmussal. Meg kell tanulni a nagykatelizmust, a dogmatikát,a keresztény bölcseletet. Fel kell nőnie lélekben és szellemben is az igazi nagykorúságra.
