A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-11-01 / 11. szám
519 Jean-Baptiste Gahamanyi, Butare püspöke MÁRIA-JELENÉSEK KIBEHÓBAN (Harmadik és befejező rész) 3. A szellemek megkülönböztetése Kibehóban Kívánatos, hogy a kibehói események Megváltónknak, Istenünknek gondviseléseként jelezzék, hogy Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére.” (1Tim 2,4) Azonban ismételjük: az Egyháznak továbbra is őrködnie kell, hogy segítse a híveket annak megkülönböztetésében, hogy mi jön Istentől,és mi nem. Mindeddig Kibeho egyetlen látnokát sem ismerte el hivatalosan az egyházi hatóság. Még nem érkezett el a pillanat, hogy végérvényes ítéletet hozzon az események vagy az üzenetek valódiságát és természetét illetően, amelyekről a látnokok azt állítják, hogy az égből kapták. Csak a mindenre kiterjedő és bevált módszerek szerint végzett vizsgálat után fog a megfelelő egyházi hatóság hivatalos kijelentést tenni. . . Ezzel kapcsolatban hangsúlyozhatjuk, hogy ebben a kényes kérdésben a hiszékenység éppoly káros, mint a túlzásba vitt kételkedés. Minden elsietett vélemény az egyik vagy a másik irányban egyformán kifogásolható. Az események sokszintűsége és a látnokok nagy száma miatt minden esetben nagyon nehéz világosan látni. Azért nem lehet csodálkozni, ha az Egyház döntése sokáig várat magára. Az ilyen eseményeknél gyakran sok évre van szükség ahhoz, hogy világosan kiértékelhessék azokat. A gondos kivizsgálás bölcs lassúságot követel. Azért ajánljuk nektek, hogy legyetek türelmesek. a) A vizsgálóbizottságok A feladat túl nagy ahhoz, hogy egyetlen ember tisztázzon mindent. Az Egyház évszázados szokásának megfelelően, amely az okosságon alapul, nem elégedtünk meg a látnokok kikérdezésével. Amint már mondottuk, két bizottságot alapítottunk: egy orvosi-elmekórtani és egy hittudományi bizottságot. Szükség esetén a jövőben még továbbiakat is alapíthatunk. Az előbb említettek már munkához láttak. Szabályos gyűléseket tartanak, és beszámolóik már kezdenek eljutni hozzánk. b) Tanácsok a magatartásra Kedves keresztény hívek, nem akarjuk befejezni ezt a pásztorlevelet anélkül, hogy néhány gyakorlati tanácsot ne adnánk magatartástokat illetőleg addig, míg az Egyház végleges ítéletet nem hoz a kibehói eseményekről. — Mindenekelőtt emlékeztetünk titeket arra, hogy Isten Egyháza és minden keresztény élete számára a Szentírás és a Hagyomány képezi a legfelsőbb irányelveket hitünket és emberi magatartásunkat illetőleg, és ezek is maradnak. Ennek következtében nyomatékosan ajánljuk minden hívőnek az Isten Igéjét a Szentírásban. Vegyék azt buzgón kezükbe, folytonosan gondolkozzanak felette, hogy életük hűséges maradjon az Egyház tanításához. Mindent megtalálnak benne, aminek ismerete szükséges számunkra ahhoz, hogy igazán jó keresztényekké váljunk, és biztosítsuk Isten országának elérését.
