A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-11-01 / 11. szám
510 vetni kezdett. Bizony a szépen induló vetélkedésből a végén cirkusz lett. Amikor ti kezdtétek egymást kérdezni, Dénes kínosan dadogott, kérdéseinek szinte nem is volt értelme, és a te ravaszul szerkesztett kérdéseidre képtelen válaszokat nyögött. Beléd bújt az ördög. Egyre furcsább kérdésekkel jöttél elő, és Dénesi lépésről lépésre egyre jobban leégetted. Miért? Hogy mindenki lássa, mennyire gazdag a magyar történelem? Dehogy! Csak azért, hogy mindenki lássa, te többet tudsz mindenkinél. Nemcsak azért, mert meggürcöltél érte, hanem mert villámgyorsan tudsz kapcsolni, és azonnal meglátod, hol van ellenfelednek a legveszélyesebb pontja. Tény az, hogy három hét után sem tudsz Dénes szemébe nézni. Egyszerűen azért, mert három hét alatt lassan lesült a képedről a bőr. Hosszú és kedves kalandokban mélyült barátságodat dobtad oda, hogy érvényesülj. Vajon eszedbe jutott-e, hogy ennek a sikernek az élménye új utak felé is mutathat? A törtető és saját célja érdekében minden eszközt felhasználó és önzésében vak ember útjait nyitja meg előtted. Hogy: „Megy az, csak ne legyen aggályos az ember.. ." „Azé a konc, aki hamarabb rácsap. . ." Szelíd ebben: „Szemesé a világ." Esténként, amikor leteszed a könyvet, és eloltod az ágyad fölötti lámpát, újra és újra azon tépelődsz, hogy mint gyógyítsd meg a barátságotokon ütött súlyos sebet. Kérj talán bocsánatot? Miért, hiszen nem használtál sértő szót, bár igaz, hogy a barátod felé dobott kérdéseidből a végén csak úgy párázott a gúny és a gőg. Összepofozkodtatok? Dehogy, hiszen utoljára jó öt éve mentetek egymásnak a véletlenül eltört kopjafa miatt. Es hogy az egész terem előtt megalázó módon őt kikészítetted? Beszélj vele négyszemközt? És ha hátat fordít, amikor megállítod? Idefigyelj! Vezekelned kell. Nyilvánosan. Nemcsak bocsánatot kérni, hanem a legközelebbi csapatgyűlésen vádolni magadat. Nyilvánosan bevallani, hogy bánt, mardos a lelkiismeret, mert valakivel embertelenül kibabráltál, éspedig úgy, hogy a másiknak nagyon fájt. Ez a valaki a legjobb barátod volt. Kérj bocsánatot Dénestől, és kérj penitenciát a parancsnokodtól. Begyógyul a te telkedben is a sajgó seb? Talán, de igazán elfelejteni te magad sem fogod, hogy egyszer piszok módon önző voltál. Ezt én mondom: a lelki ismereted!
