A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-11-01 / 11. szám

502

ott megnyílt jezsuita ház elöljárójaként. Itt éri a letartóztatás is 1949 tavaszán összeesküvés és népellenesség vádjával.

Nyilvános per nélkül tíz és fél évre elítélték.

Börtönéveiről keveset tudunk. 1952. szeptemberében egy cellába került P. Csávossy Elemérrel. Nagy öröm ez ebben a sivárságban. Gombokat kell kartonra varrniuk. Ha teljesítik a normát, akkor kicsit több élelmet kapnak. Szabadidejükben lelki beszélgetéseket folytatnak, nyelvet tanulnak, elmélkednek a rend alkotmányáról. P. Kerkai megismerkedik az Unummal, a P. Csávossy által alapított női kongregációval. Kerkai atya még nem vesztette el a reményt, s későbbi szociális munkájában az Unum tagjait akarja használni női vonalon. 1953 március elején P. Kerkai Jenőt váratlanul magánzárkába viszik. Talán 1954. július 3-tól — Csávossy atyához hasonlóan — ő is misézhet naponta. Gyakran olvassa és imádkozza Jézus főpapi imáját, különösen az egységre vonatkozó részét. Egy alkalommal valaki tréfából elveszi tőle a gyufás skatulyában tartott oltáriszentséget. Mélységes fölháborodása és karakán kiállása következtében a „tolvaj" megszé- gyenülten visszaadja Kerkai atyának az életet jelentő dobozkát.

Az embertelen börtönévek után (fél szemére megvakul, idegzete megsérül) 1959 szeptemberében szabadul. 1962-ig a MAHART du- naharaszti üzemében végez nehéz fizikai munkát. Majd a püspökszent- lászlói egyházi szociális otthonban kertimunkás és favágó. Persze az idős nővérek lelkiatyja is. Itt éri az első szívinfarktus, emiatt közel egy évig táppénzen van.

1964. október 12-én Pannonhalmára érkezik a szerzetesi szociális otthonba, még mint alkalmazott. Rádöbben, hogy életében új nagy kanyar elé érkezett, a „tevékeny szeretet szőkébb ösvényére" lépett. Jelentkezik főnökénél, volt kaposvári munkatársánál, Bíró Jolánnál. Sétál a betegekkel, a járóképteleneket segíti mozgatni. Karácsonykor és húsvétkor írja a társak által diktált üdvözlőlapokat. Három-négy beteget összeültet, s a tömegtájékoztatási eszközökből merített híreket magyarázza nekik. A lehető legszegényebben él, egyszerű kék ruháját mindig maga mossa, kerül minden felesleges dolgot. Folyosóvégi kis szobája télen is fűtetlen. Sokat imádkozik volt munkatársaiért, különösen a kilépett Nagy Töhötömért. Egy alkalommal örömmel közli társaival: „Töhi jó úton van, hogy visszatérjen a Társaságba."

1968. szeptember 19-én szentmiséje közben, úrfelmutatáskor újabb infarktus éri. Kéri a szent útravalót. A halál árnyékában néhány sorban megadja szellemi végrendeletét. 1969. május 7-én váratlan agyérgörcs lép fel, eszméletét elveszti. P. Kardos megpróbálja esz