A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-11-01 / 11. szám

501

Török Péter

EGY ODAADOTT ÉLET II.

Vissza a sekrestyébe

A háború kérlelhetetlenül végigsöpört Magyarországon is. P. Kerkai Érden találkozik a szovjet csapatokkal. A hadműveletek befejezése után engedélyt kér és kap, hogy Szegedre, ill. Debrecenbe mehessen. 1944. december 16-án indul útnak a kemény télben, s karácsony délutánján érkezik Szegedre. Párnapos pihenő után P. Kerkai felveszi a kapcsolatot Révai Józseffel. Érdemes kettőjük párbeszédét idézni:

— Mi tudjuk, hogy a főtisztelendő páterek nem lesznek kommunisták; maguk tudják, hogy mi sohasem leszünk keresztények. Most kezdődik el a szabadverseny a magyar népért.

— Uram — válaszolja P. Kerkai prófétai látnoksággal —, ha szabadverseny lesz, én nem félek; én attól félek, hogy nem lesz az.

December 28-án megállapodnak az ideiglenes kormány belügyminiszterével, hogy a KÁLÓT zavartalanul folytathatja működését a falvakban. Kerkai atya látja, hogy az új élet súlypontja Debrecenben lesz, ezért kis malaclopójában odagyalogol. Útközben lelkesíti, buzdítja a papokat, plébánosokat.

1946 tavaszán már látja, hogy mozgalmából politikai ügy, illetve párt is lesz. Elutazik Innsbruckba, hogy dogmatikaprofesszorával, P. Mitczkával megvitassa, valóban Krisztus Testét építi-e, vagy saját dicsőségét szolgálja, nem szegül-e ellen az Egyház akaratának, ha elindul a politikai élet göröngyös útján? Megnyugodva és tettre készen érkezik haza. A Sportcsarnokban tartott ünnepi nagygyűlésen felszólítja a KALOT-ifjúságot, hogy minden erejével vegyen részt az ország újjáépítésében. Köszönti a Komszomol delegációját is, amely érdeklődéssel vesz részt a gyűlésen. Bizakodva készül a jövőre.

S 1946 augusztusában a Belügyminisztérium betiltja a KÁLÓT további működését.

P. Borbély, a magyar jezsuiták provinciálisa 1947 tavaszán kiveszi a közéletből. Nem mérgelődik, nem duzzog, mosolyogva mondja: „Kidobtak a piacról, kezdjük a sekrestyében." Teljes bedobással, jezsuita lelkülettel készül új helyére, Nagykapornakra. Itt kell neki Bánáss László veszprémi megyéspüspök kérésére megszervezni a falusi asszonyok lelkigyakorlatát. 1948-ban már Kaposvárott találjuk az