A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-11-01 / 11. szám
500 1. Az ember számára Isten a maga teljességében felfoghatatlan. A keresztény tanítás az ilyen Istenről és a teremtett világgal való kapcsolatáról hirdet örömhírt. Az embereket Krisztus óta kísérti az a törekvés, hogy a keresztény hit egészét mindenestől megértsék, és emberi szavakba foglalják. Ha ez sikerülhetne, az azt jelentené, hogy Isten valójában nem Isten, hanem csak egy „szuperember”. Tudod-e, hogyan nevezik az olyan gondolkodásmódot, amelyik az üdvösséget valamiféle magasabbrendű, emberi szavakban megfogalmazott ismeret befogadásában látja? 2. A megtestesülés, Jézus Krisztus lénye titok az emberi értelem számára: Hogyan lehet Isten és ember egy személyben? Végtelen és véges? ... Az ember hajlik arra, hogy Jézusban vagy csak az istenit, vagy csak az emberit fogadja el. Egyesek szerint a Fiú nem Isten, hanem az Atya nagyszerű — az angyalok fölött álló — szellemi teremtménye, s hogy a megtestesüléskor nem az egész embert, hanem csak az emberi testet vette magára ez a teremtmény . . . Tudod-e, hogy a IV. századtól hogyan nevezték az ilyen tanítást? 3. Voltak, akik elfogadták a Fiút, mint második isteni személyt, de azt tanították, hogy Jézus Krisztusnak nem volt emberi lelke. Szerintük a második isteni személy a megtestesüléskor csak az élő emberi testet vette magára — vagyis megcsonkították Krisztus istenségének javára emberségét. (Jézus így nem az igazi és egyetlen „híd” Isten és a teremtett világ között.) Tudod-e, hogy — szintén a IV. századtól fogva - hogyan hívták az ilyen gondolkodásmódot? 4. Ismét mások azt tanították, hogy a Fiú, az isteni Ige és a názáreti Jézus, az ember, nem alkothattak egyetlen, igazán fölbont- hatatlan egységet, nem alkottak egyetlen személyt. Csak olyanok voltak, mint két nagyon jó barát. A megtestesüléskor az Ige csak „lakást vett” az emberben. így az Ige nem is szenvedett, az Oltáriszentségben is csak az ember Jézus van jelen . . . Tudod-e, hogy hívták az ilyen tanítást az V. századtól kezdve? 5. Megint mások számára az volt elképzelhetetlen és elfogadhatatlan, hogy Jézus emberi természete a megtestesülésben épen maradt. Úgy gondolták, hogy pl. amint a fa a tűz közelében elég, vagy amint a tengerbe ejtett tejcsöpp teljesen föloldódik — úgy Jézus embersége is meg kellett szűnjön a megtestesülésben; annyira átistenült embersége, hogy meg is szűnt. Tudod-e, az V. századtól hogy hívták az ilyen gondolkodásmódot?
