A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-11-01 / 11. szám
482 LELKISÉG Békési István HAVI IMASZÁNDÉKOK ALTALANOS:. . . mindazokért, akik attól szenvednek, hogy az élet peremére kerültek. Miért is imádkozunk? Ha az a lelkűiét, az a látószem volna bennünk, amely kalkuttai Teréz anyát vezette, mikor meglátta a legelha- gyatottabbakat, a kitaszítottakat, egyszerre tudnánk, miről van szó. Kikről is beszélünk? Kikért imádkozunk? Akik úgy fekszenek az országút szélén, a nagy emberi országút szélén, mint az a szegény ember, akit a rablók megsebeztek és kifosztottak ott a jerikói út mentén. Akihez lehajolt az irgalmas szamaritánus. Akinek az esetéről Jézus azt mondotta: „Ti is így cselekedjetek, akkor vagytok egymás felebarátai." Találkozunk velük, ismerjük őket. Talán elmegyünk mellettük az utcán, talán egy nagy lakótelepen laknak velünk együtt, talán ott élnek a saját családunkban, ott vannak a munkahelyünkön. Konkrétan kikért is imádkozunk? Imádkozunk a foglyokért, akik elvesztették az emberi szabadságot. Ha büntetésüket letöltötték, megint be tudjanak állni építőként az emberi társadalomba, megtalálják helyüket. Akiket kirekesztettek az élet peremére — akkor is, ha ők maguk voltak az oka. Imádkozzunk a betegekért. Ó, mennyiszer ott maradnak egyedül és árván betegágyukon! Nincs, aki rájuk nyissa az ajtót, nincs, aki egy pohár vizet adjon nekik, pedig talán annyi jót tettek életükben. Imádkozzunk azokért, akik lelki zavarokban szenvednek. Már nem egészen józanok, de az őrültek házába sem lehet őket bezárni; sokszor élő halottakként tengenek-lengenek közöttünk. Imádkozzunk a fogyatékosakért. S mennyi, mennyi testi-lelki fogyatékos van közöttünk! Imád
