A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
45 érdekében a tanítványoknak teljesen Krishnára kell hagyatkozniuk. A hívők egész nap a templomban vannak, és Krishnának mutatnak be szertartásokat. A szent neveket — Hare Krishna, Hare Rama — éneklik, szanszkrit szövegeket tanulmányoznak. Rendkívül szigorú életmódot folytatnak. Hajnali fél négykor kelnek, étrendjükben nem szerepelhet sem hús, sem hal, sem tojás. Minden étkezést Krishnának a- jánlanak föl. Alkoholt nem ihatnak, házaséletet csak a szellemi vezető által meghatározott időpontban, és kizárólag utódok nemzése céljából élhetnek. A templomot csak délután hagyhatják el, hogy az emberek között hittérítő munkát folytassanak. Ilyenkor nyilvánosan é- nekelnek, könyveket osztogatnak, meghívják a járókelőket a templomba. Gondolataikat állandóan Krishnára kell összpontosítaniuk: testüket, lelkűket egyaránt meg kell tisztítaniuk minden mérgező a- nyagtól. A szent könyvek tanulmányozásakor minden kérdést el kell vetni, nincs helye semmiféle kételkedésnek. A tanítvány lassanként megszabadul az anyagi világtól, belép a szellemi szférákba, és Krish- nához kapcsolódik. Valójában a tanítvány önazonosságának megsemmisítéséről van szó. Krishna hívőinek meg kell halniuk, hogy újjászülethessenek. A szellemi úton csak személyes történetük szétrombolásával, emlékezetük kitörlésével haladhatnak előre. Ebben a folyamatban nagy szerepet játszik a csoport, amely egyrészt állandó ellenőrként lép fel, másrészt biztonságot, védelmet nyújt. Lényegében valamiféle gyógymódot, terápiát helyettesít, hiszen nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Krishna követői rendszerint pszichológiai problémákkal küzdenek, nem tudnak beilleszkedni a társadalmi keretek közé; az új vallás választásával egyéni és közösségi újjászületésükben reménykednek. (Folytatjuk)
