A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-10-01 / 10. szám
469 A varázslás az emberi hiszékenységnek állít csapdát kifejezetten anyagi célokból. Ha néha „csodás" gyógyulásra kerül sor, az nem a főzeteknek vagy mágikus erőknek köszönhető, hanem bizonyos paranormális képességeknek. Vallási szempontból a mágiát azért ítéljük el, mert a hittel ellentétes szellem hatja át. Azzal az ostoba igénynyel lép fel, hogy uralja és hatalma alá hajtsa a világegyetemet. Míg a vallásos ember imával és az Isten jóságába vetett alázatos bizalommal fordul Teremtőjéhez, addig a varázsló még Istenre is rá akarja kényszeríteni saját akaratát, hogy így befolyásolja a természet erőit is. Az okkult tudományok is azokat a világegyetemet mozgató titkokat kutatják, amelyeket igazában Isten ismer. Művelőit az a vágy vezérli, hogy az emberi létet túlhaladva magasabbrendű hatalomra tegyenek szert. Az ezoterizmus, a betű-, szám-és névmisztikával foglalkozó tanok csak a beavatottak számára érhetők el. Az üdvösséget ők nem Istentől, hanem a titkos tudományoktól várják; az egyház által hirdetett keresztény kinyilatkoztatást gyerekesnek ítélik, a krisztusi misztériumot szerintük magasabbrendű tudásnak kell túlszárnyalnia. A szellemidézések során tapasztalható jelenségeket — asztal- táncoltatás, lebegés stb. — nagyrészt trükkökkel, szemfényvesztéssel idézik elő. Teljesen kizárt, hogy a megidézett szellemek az elhunytak leikével lennének azonosak. A halállal az emberi szellem véglegesen és radikálisan eltávozik ebből a világból. A spiritiszta szeánszok veszélyesek a hit szempontjából, mivel hamis tanok, babonák elfogadásához vezethetnek. Az okkult jelenségek rövid áttekintése után a Civiltá Cattolica vezércikke végkövetkeztetésében két szempontra hívja fel a figyelmet. Egyrészt tanúi vagyunk az emberi szellem lealacsonyodásának. Az irracionális hiedelmek és gyakorlatok — amelyek gyakran erkölcstelenek — lealázzák az emberi személy méltóságát. A hihetetlen arányú tudományos fejlődés és az ebből következő egyre nagyobb észszerűség világosan bebizonyították e tanok és gyakorlatok hiábavalóságát, ezért korunkban még jobban elítélendő, ha az emberek mégis a mágiához folyamodnak. Másrészt a tárgyalt jelenségek azt bizonyítják, hogy az ember nem elégszik meg a tiszta ész és a tudomány kínálta válaszokkal. Szüksége van a láthatatlan, az önmagán túlmutató, transzcendens világ ismeretére. Ezt a „vallási" szükségletét helytelen irányba terelik a babonák, a bálványimádás, az álvallások. Szomorú tényként kell megállapítani, hogy a hit csökkenése egyenes arányban áll a babona növekedésével. Sokan, akik szégyellnek hinni Istenben, nem érzik nevetsé
