A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-10-01 / 10. szám
455 ki kellett hangsúlyoznia. Az egyház ilyen irányú indítását a barokk kor, főleg a köznép vallásossága nemcsak örömmel fogadta, hanem gyakran túlzásba is vitte. Az újjáéledt katolikus hit egyik legszebb megnyilvánulása az volt, hogy a Szentháromság a vallásosság középpontjába került. Sem előtte, sem utána nem jellemezte annyira a Szentháromság a vallásos nép gondolkodásmódját és imáját, mint a barokk korban. A budai, pécsi, soproni és szerte az országban a többi Szentháromság-szobor mind ennek a hivő kornak emléke. S minél inkább a végéhez közeledett a barokk kor, annál inkább került ez a hittitok az előtérbe. Még a felvilágosodás köreiben is akkora közszeretetnek örvendett, hogy a jámbor társulatok feloszlatásakor a Szentháromságról nevezettet meg akarták hagyni. A Jézus Szíve tisztelet kezdetei is a késő barokk korra, a 18. századra nyúlnak vissza. Magyarországon azonban még ennek a tiszteletnek nagy előmozdítói, Alacoque Szent Margit és Eudes Szent János előtt, 1629-ben Hajnal Mátyás jezsuita adott ki egy imakönyvet, melynek címe a korabeli hosszú körülírással így hangzott: „A Jézus Szívét szerető szíveknek ájtatosságára szíves képekkel kiformáltatott; és azokról való elmélkedésekkel és imádságokkal megmagyaráz- tatott könyvecske. Melyből minden hív lélek megösmérheti, mind az ő megigazu- lása előtt lévő rút és veszedelmes, mind ez után való szép és gyönyörűséges álla- pattyát; és együtt az egész megigazulásnak is móggyát és folyását. Vannak az vége felé egyhehány régi és áétatos embereknek deákból magyar nyelvre fordé- tott hymnusok." Ez az imakönyv rövidesen még két kiadásban megjelentjeiéül annak, hogy közszeretetre talált. így igazi előfutára volt a Jézus Szíve-tiszteletnek, mely a 19. században és a huszadik század első felében a hitélet fő megnyilvánulási formájává lett. A Szűzanya tisztelete az egyházban kezdettől fogva megvolt.Ez azonban a barokk korban új színezetet nyert, melynek többek között két okát említhetjük. A nagy hitviták korában a protestánsok támadták Mária istenanyaságát és általában a katolikusok Mária-tiszteletét. Ez azonban csak erősítette a kultuszt. Ebből a trienti zsinat utáni magatartásból nőtt ki a Mária-kongregációk mozgalma. Eredetileg jezsuita kollégiumok diákságának lelki nevelésére alapították a 16. század vége felé, de rövidesen elterjedt az egész egyházban. Magyarországon például a 18. század második felében csak a jezsuiták vezetése alatt 45 diák- és 12 felnőtt Mária-kongregáció működött. A másik ok főleg nálunk, de Közép-Európa többi országaiban is, nagy szerepet játszott: a török veszedelem. Ez jutott kifejezésre, amikor 1683-ban Bécs felszabadulásának emlékére XI. Ince pápa Mária nevének ünnepét az egész egyházra kiterjesztette. Az így fellendült Mária-tisztelet egybeesett Magyarország felszabadulásával a török uralom alól. Megindult újra a búcsújárás is, különösen a Mária-kegyhelyekre. Híres lett az 1691-ben a szalán- keméni törökök elleni győzelemért Máriacellbe tartó hálaadó zarándoklat. Ezt Esterházy Pál nádor vezette. Négy apát, a nádor négy fia, és közel kilencezer minden rangú hivő vett részt ezen a zarándoklaton. Savoyai Jenő herceg török feletti győzelme Péterváradnál 1706-ban a rózsafüzér imádságának terjedését segítette elő. A 18. században a világi és a szerzetes papság prédikációinak kedvelt témája Mária, a Magyarok Nagyasszonya. A Regnum Marianum eszméje is ekkor (Folytatás a 476. oldalon.)
