A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-10-01 / 10. szám

451

már és Várad — növendékei tanulnak. Ezzel gyakorlatilag P. Kerkai kezében volt a Tiszántúl, s most már joggal reménykedhetett, hogy az egész országot megnyeri, mert ha a lomha nagy tömeget, a Tisza- hát népét meg tudta mozgatni, a Dunántúl már könnyen megy, hiszen az jól szervezett katolikus vidék. Növendékei előtt azonban már egy dolog biztos: ez az ember nagy és kész tervekkel jött haza Innsbruckból.

Életének ez a szakasza teljesen összefonódott a KÁLÓT-tál. Természetesen nem egyedül ébresztette fel az álmos óriást, a magyar falvak népét, hanem lelkes munkatársak segítségével. Közvetlenül az indulásnál ott találjuk mellette Farkas Györgyöt és Ugrin Józsefet. Rendtársáról, P. Nagy Töhötöm- ről, az ő markáns egyéniségéről és kalandos életéről külön érdemes volna szólnunk. Közel száz emberről kellene megemlékeznünk. A következőkben csak nagy vonalakban vázolom az eseményeket, a lenyűgöző eredmények úgyis önmaguk beszélnek.

Az a 600 legény, akit P. Kerkai 1936 tavaszán a bomogyi-villában „megdolgozott", 1938-ban az Eucharisztikus Világkongresszusra 10000 fős árvalány- hajas gárdát állít ki. 1942-ben pedig már a falvak 47%-ából mintegy 53000 tag van kapcsolatban a mozgalommal. Persze addig még sok munkája volt Kerkai atyának.

Még 1936-ban megírja a KÁLÓT Vezérkönyvét. Célját, nemzetnevelő programját a következő négy jelszó szemlélteti: Krisztu- sibb embert! Műveltebb falut! Életerős népet! és Önérzetes magyart! E jelszavakban bővelkedő korban persze kellett még valaminek lenni, ami megmozgatta a föld népét. Erről így nyilatkozott P. Kerkai: „Egy nagy földreform lesz a célunk, de erről, ha kell, évekig hallgatni fogunk, mert a sok feudális nagyúr és főpap leállítana bennünket." Egyelőre „csak" készülnek, szervezkednek és tanulnak.