A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-10-01 / 10. szám

450

letbeli közönségnek egy előre megadott témáról kellett beszélni), mert tanársága idején fontosnak érzi, hogy a kispapok is képezzék magukat ebben. 1925-től 1928-ig filozófiát tanult Szegeden, majd három év magisztérium következik Kalocsán. 1931-ben Innsbruckban találjuk, a megkezdett teológiai tanulmányokat folytatja. 1934. július 26-án itt szentelik pappá. 1935-ben érkezik haza. Szegedre kerül mint a sze- minaristák prefektusa. Dogmatikát is tanít. Szeretik őt a diákok, mert egyszerű szavakat, világos argumentumokat használ, persze latinul.

Milyennek látják kortársai, illetve tanítványai? Külsejére nézve alacsony termetű — innen a beceneve: Kisatya —, és mindig mosolyog. A szelleme viszont óriás. Ugrin József így jellemzi: „Sok nagyszerű tulajdonsága, adottsága között három kiválósága emeli őt az átlagember fölé: vasakarat, nagyszerű szervezőképesség és életszentség. E hármasság teszi őt történelmi parasztvezérré és szentté."

Ez utóbbihoz növendékei is csatlakoznak, mert egyszerűen nem akadt olyan buzgó kispap, aki a prefektust túlszárnyalta volna buzgóságban, Isten iránti szeretetben. Mindig pontos, imádságos, összeszedett, a templomban sokat időző, mélyen vallásos, magát egészen odaadó embernek ismerik őt.

Annak tudatában, amit véghezvitt, ezen a jellemzésen nem is csodálkozunk. Csak így, csak ilyen háttérrel tehette.

A paraszt Atlasz

A szegedi kispapoknak feltűnt valami az új „prefi" körül. Minden péntek este eltűnt, de hétfőn reggel már ismét a katedrán állt, s a tőle megszokott lendülettel és pontossággal nevelte a leendő papokat. A titokra csak 1936 februárjában derült fény. P. Kerkai maga meséli el „hétvégi kiruccanásait". A Somogyi-telepen a jezsuiták villájában tart a környékbeli falvakból, tanyaközpontokból toborzott legényeknek lelki, kulturális és szociális témájú előadásokat. E fiatalok révén aztán gyorsan terjedt a hír a parasztok között: a Kisatya ismer minket, ismeri problémáinkat, s úgy beszél, mint aki meg is tudja oldani azokat.

A szeminaristák is lelkesednek, s ez igen nagy fegyvertény,mert Szegeden ekkor öt egyházmegye — Csanád, Kassa, Rozsnyó, Szat-