A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-10-01 / 10. szám
448 KATOLIKUS-E LELKIISMERETŰNK? 1. Meglátod-e naponta a saját életedben Isten szeretetének a jeleit, Isten adományait, amelyekkel elhalmoz téged? Örömmel fogadod-e el, amit Ő ad, mégha az nem is a te elképzeléseid szerint való? És adsz-e naponta szívből hálát Istennek az ő jóságáért, a vett javakért? A hitedből fakadó öröm és béke határozza-e meg alapvetően életedet, egész egyéniségedet? 2. Kéred-e Istent naponta, hogy segítsen Neki tetsző életet élned? Hogy lásd világosan, mit is vár tőled? Hogy legyen erőd azt megtenni? Hogy az ő kegyelme naponta legyen erősebb benned, mint rossz szokásaid, természeted hiányosságai és gyengeségei, „árnyékaid”, a tudatalattidban rejtőző romboló erők? 3. Szánsz-e naponta legalább néhány percet arra, hogy Isten jelenlétében végiggondold az elmúlt órákat, keresve azt, hogy szándékaidban, elhatározásaidban , szavaidban, cselekedeteidben, egészmagatartásodban volt-e valami, ami nem állt összhangban keresztény hivatásoddal? 4. Igyekszed-e átlátni igazából elkövetett hibáidat, bűneid rendetlenségét, átérezni ezek valódi rosszaságát? Van-e ilyenkor benned valamiféle „irtózat” attól, hogy ismét hasonlót tegyél, mondj, akaij . . ., ill. mély vágy a változásra? S mindezt nem azért, mert magad ellen vétettél, mert nem voltál hű magadhoz, mert elhibáztad életed, mert majd most mit szólnak mások . . ., hanem egyedül azért, mert azzal ,,a végtelenül jó és szeretetreméltó Istent megbántottad”? 5. Szoktad-e hitednek, keresztény hivatásodnak megfelelően felajánlani magad Istennek, megújítani viszontszeretetből fakadóan a teljes össz- átadásodat Neki? Nem mellveregető öntudattal, önakarattal, hanem Isten kegyelmére támaszkodva; és hibáid ellenére „szent optimizmussal” tekintve a következő napokra, órákra, amikor is háládról és hűségedről akarsz tanúságot tenni? ★ ★ ★ ★ ★ Magyary Csilla KRISZTUS Időtlen vagy, és időben születtél, időtlenséged földi testbe zártad, istenségeddel mennyben is maradtál, emberségedben földünk járta lábad. Harminchárom suhanó földi éved egy porszem az örökkévalósághoz, és mégis: röpke földi életedben ráértél megváltani a világot!
