A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
41 tett és a mai napig érvényes határozata szabja meg. Ennek az új egyházpolitikának a végrehajtására 1959 júniusában újra visszaállították az Állami Egyházügyi Hivatalt, lényegében a régi tisztviselőkkel. Az egyházpolitika alakulására nagyjelentőségű kezdeményezés volt a valláskritikai kutatás tudományos művelésének beindítása a Magyar Tudományos Akadémia keretében. Ez a kutatócsoport dolgozta ki az új egyházpolitika néhány fontos irányelvét. Visszatekintve megállapitható, hogy az ötvenes évek egyházüldözése nemcsak veszteségeket okozott az egyháznak, hanem sok tehertől is megszabadította (pl. az egyházi nagybirtokoktól, ami a vele kapcsolatos társadalmi problémák miatt akadályozta a lelkipásztorkodást). - Ugyanígy ellenkező előjellel hatott, hogy a hívektől elvonták a lelkigondozás lehetőségét, és világnézeti „elvonókúrának” vetették őket alá. Éppen emiatt valóságos lelki éhség ébredt az emberekben az e- vangélium értékei iránt. — A vallásos bázisközösségek korai beindulásában és el- teijedésében nagy szerepe volt az egyesületi élet betiltásának. Az érintettek olyan új formákat kerestek a további találkozásra, melyek nem szervezeti, hanem baráti keretet kívántak. - Ugyanígy az állam valláskritikai tevékenysége a nemhi- vőkben is folytonosan ébren tartotta a vallási kérdések iránti érdeklődést. — A szocialista embertípus kinevelésére és a szocialista értékek megvalósítására irányuló állami törekvések csődje az egyház és a vallás által kínált alternatívákra i- rányította a figyelmet. — A meghurcolt, háttérbe helyezett vallásos emberek helytállása vonzó példa lett az eszmények nélküli, kereső emberek számára. A megegyezés pozitív következményei A részleges megegyezés az eredeti elgondolásnál több eredményt hozott. A rendszeresített tárgyalások által létrejött dialógus járható útnak bizonyult. A mindkét oldalról szorgalmazott kapcsolatnak olyan látványos eredménye is volt, mint pl. Kádár Jánosnak, a Párt első titkárának látogatása 1977-ben VI. Pál pápánál. A problémák állandó ébrentartása az állam és az egyház közötti viszony „kis lépésekben” történő javulását, illetve az egyház lelkipásztori lehetőségeinek növekedését jelentette — ahogy ezt Miklós Imre államtitkár, az ÁÉH elnöke kifejezte. Szerinte ebből semminek sem szabadna kimaradnia — legalábbis elméletben. Ami a gyakorlati megvalósulást illeti, eddig a „kis lépések” inkább az állami beavatkozás „elegánsabb” megoldását hozták, mint a lelkipásztorkodás feltételeinek lényeges javulását. A javulást még mindig az ötvenes évek egyházüldözéséhez mérik, amit mintegy status quo-ként rögzítettek. A gondolat, hogy a magyar egyház szükségleteit az évszázadok folyamán kialakult történelmi szerepéhez mérjék, vagy a jelenlegi reális helyzethez, még idegen. A hivatalos szóhasználat szabályai szerint nem is lehet ennek vagy annak az egykori jognak, szabadságnak „visz- szaállításáról” beszélni, csupán valamely egyházi tevékenység újrabevezetéséről — lehetőleg az „újra” szócska kihagyásával. Ennek ellenére a magyar katolikus egyház számára minden újabb legális működési lehetőség nagyon fontos. így pl. a külföldi kapcsolatok bővítése a zsinati megújulásban élő világegyház vérkeringésébe való bekapcsolódást jelentette. — A külföldön kiadott magyar nyelvű vallásos sajtó fokozódó beküldési lehetősé
