A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-09-01 / 9. szám
427 ból? Legtöbbjük elpárolgott a létért való küzdelemben, míg órákat álltunk esőben, fagyban a kenyérért vagy egy hiánycikkért. A sok mosás meg talán a lelkűnkből mosta ki a magasra szárnyaló érzelmeket. Házasságom harmadik hónapjában befejeződött a közös esti családi imádság. Addig bírta csak a férjem. Fáradtságra, elfoglaltságra hivatkozva szép lassan leszoktam én is a litániákról, a rózsafüzérről, a szentgyónásról, s egy évtizede még a vasárnapi misékről is. A modernség leple alatt meghúzódó ateista világnézet hatására templomkerülő lettem. Sajnos, ezen nincs mit szépíteni vagy megmagyarázni. Én egy vagyok a sok között. Mi a vágyainkat, céljainkat és eszméinket lehoztuk ide a földre, karnyújtásnyi távolságra, a mindennapi élet nívójára. A mai ember türelmetlen, és az ,Adj, Uram, de mindjárt!" jelszóval a vesztébe rohan. Mindenáron itt akarja leszakítani a beérett gyümölcsöt; néha úgy tépi le... éretlenül. Divatját múlta az egymás természetének kibírása, eltűrése. Ki beszél ma engedékenységről, lemondásról, krisztusi szerétéiről? Oda értünk, hogy az egyenlő jogok keresésében a házasságok ötven százaléka felbomlik. A vagyon megosztásából eredő viták alatt meg az alig élő hit utolsó szikrája is kialszik a lelkekben. A házastársak meggyűlölik egymást. Csak a gyerekek kapaszkodnak görcsösen az anyjuk vagy az apjuk kezébe. Ők értik legkevésbé, hogy miért költözött kétfelé a család. Persze, azt sem értik, ha a velük maradt szülő idegesebb a szokásosnál, és őrmesterként dirigálja a megcsonkult kis családot. Mint riadt csibék a viharban: szaladgálnak, pislognak, engedelmeskednek. A régi meleg, meghitt családi hangulat elpárolgott, a gyerekek elvesztettek egy értékes részt az életükből A végrendeletek miatt gyűlölködök száma is egyre emelkedik. Testvér testvér ellen harcol, káini gyűlölettel. Senki sem akar megrövidülni, anyagilag károsodni. Ma senki sem akar elnyomva élni, a kereszt árnyékában. Ha már megvan a kereszt, nyűgösködünk alatta, szeretnénk visszaadni, megfutamodni előle. Pedig mennyi kincs, lelki érték van elrejtve a ránk szabott keresztben, ha megértenénk a nagy titkot! Befejezésül csak annyit, hogy ezek a hétköznapi gondolatok azon a bizonyos hétköznapon vasárnapivá tették a napomat meg a telkemet, és elindítottak egy hosszú úton, vissza Jézus felé. Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából Egyik reggel szomorú hírt hoztak a lőcsfalvi papnak: Göndör Jóskát eszméletlenül találták az egyik útszéli árokban. Nem volt sok remény, hogy életben marad. Hívták is a papot, hogy adná neki a szent útravalót.
