A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-09-01 / 9. szám

417

Sajgó Szabolcs

MIÉRT TÖRVÉNYESÍTSE A KERESZTÉNYSÉG A GYILKOSSÁGOT?

A nem kívánt gyerekeket valamikor a Tajgetoszról vetették a mélybe, másutt az isteneknek áldozták az elsőszülötteket, fiatalokat

— néha a még dobogó szívet tépve ki, tartva a magasba. Ezeken a kinyilatkoztatás segítségével már jórészt túl van az emberiség.

Nincs nagyon messze az az idő a mi korunktól, mikor az elfogadott gyermekeket sokan igazából csak „tőkének” tekintették, vagy munkaerőnek; s gyakran pont azok, akik küzdöttek a maguk jogaiért. Mikor a jog és az elemi gondoskodás hiányának árnyékában cseperedtek föl kis életek, kitéve a felnőttek kénye-kedvének. A tartalmas gyermeki élethez, a védelemhez és megbecsüléshez való jogukért küzdeni kellett.

Mi a helyzet ma? A „szabadság” (= kényelem), az „emberhez méltó élet” (= önzés), a „felvilágosodás” (= a felelősség, a kötelességek nem vállalása) jegyében kísértenek sokszor, egyre nyütabban és követelőzőbben, a múltnak előbb emlegetett rémei. Mert mi más a magzatgyilkosság, mint az emberi rövidlátás és butaság, az önzés és kényelemszeretet, a felelőtlenség megnyilatkozása a legtöbb esetben- azok halálos kárára, akik védtelenek. Bálványaink oltárain, fizetett segédlettel, jogok emlegetése és szép szavak kíséretében ontjuk ki a- zok vérét, akiknek az élete közreműködésünkkel indult útnak, akik reánk bízattak. Életük ígéreteit, álmait széttrancsírozva vetjük szemétre, herdáljuk el.

Ennek a gyilkosságnak nagyhangú védelmezői és aktív terjesztői keverik rövidlátásuk tévedéseit az igazság egyes, kifacsart elemeivel. így hatásosabb, megtévesztőbb a működésük. Jogaikat követelve akarják elnémítani az Egyház tanúságtételhez, megnyilatkozáshoz való jogának a hangját. Az alapelvek lazításával csak a bennünk lakó barbárság elemi erőivel játszanak, az elembertelenedést hozzák közelebb.

Botrányokat kavarnak a kereszténység ellen, hogy az ,,ne kényszerítse rájuk az egyházak sötétségét”. — Ha nem az Egyház tagja valaki, akkor ez csak egy erőszakos, bajkeverő, demagóg „szöveg”. Pont ma kényszerítene bármit is akármilyen egyházi vezetés azokra, akik nem egyháztagok? Mikor mindenki azt csinál, amit akar, mikor még a „hívek” is könnyedén teszik túl magukat a hivő élet alapelvein? Ma félnek inkvizíciótól?! Milyen átlátszó álnokság! — Ha pedig valaki önként egy közösség tagja, épp ma olyan nehéz belátni,