A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-09-01 / 9. szám

402

szólok; meg a fráterekről sem, pedig ezek között is nem egy akadt, aki a fráterség mellett sok mindenhez értett. Pl. Fr. Pócs, aki önmaga erejéből tanult meg írni-olvasni. Tudott festeni, rádiót kiagyalni, írt költeményeket. Vagy említhetném Fr. Klapitát, aki három nyelven beszélt (lévén Pozsony környéki), volt sekrestyés, ostyasütő, borbély, cipész, bevásárló — sosem ment rekreációba, örökösen dolgozott. Hiába volt légoltalmi riadó, ő nem volt hajlandó elbújni.

Mondom, nem teljes ez a kis memoár. Mégsem akarom befejezni anélkül, hogy a Pázmány után legnagyobb magyar jezsuitáról, Ban- gha Béláról el ne mondjam személyes élményeimet. Az a szerencse ért életemben, hogy olykor-olykor vele lehettem. Öt méltatni nem a- karom. Nyisztor „Bangha Béla élete" c. könyve kimerítően szól róla.

1926 augusztusában jezsuitának jelentkezvén örömmel hallottam P. Jámbortól, hogy Bangha hazajön római „száműzetéséből. Hogy miért „száműzték", pontosan ma sem tudom; de a mende-mon- dák alapján sejtem, hogy Csernoch hercegprímás érzékenysége volt a háttérben. Prédikációiban is éreztette a páter, hogy ha a magas klérusban akadnak Cölesztinek, akik érzik, hogy a magas állás terhes feladat, nem nekik való — akkor kövessék is Cölesztin pápa példáját, aki lemondott. Bangha nyilvánosan merte ezt kimondani. Ebből azonban nem következik, hogy meg is fogadták szavát. Erre még nincs példa Magyarországon...

Egyszóval P. Bangha 1926-ban hazajött Rómából. Előbb szétnézett a teendők között, s mivel szeretett „világrészekben gondolkodni", hamar meglátta, mit tehet ebben a Csonka-Magyarországban. Először is meglátta azt, amit Olaszországban is látott már, azt nevezetesen, hogy a magyar klérus nem mindenben a/ábbvaló, mint pl. az olasz klérus, mert általában iskolázottabb, tisztálkodóbb, és a magyar papban van valami „úri" tempó. A rádiót akkortájt szerelvén föl az országban, P. Bangha csakhamar elemében volt, ha a rádión keresztül a budapesti, belvárosi templomból az egész országnak beszélhetett.

Egy Polónyi nevezetű izgága ember megtámadta a jezsuita rendet. P. Bangha azonnal éles karddal, egy könyvvel válaszolt: „A jezsuita rend és ellenségei". Majd „ Világnézeti válaszok" cím alatt eligazítást adott sok vitás, homályos kérdésben.

1930 körül megszervezte a „Katoli-