A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-09-01 / 9. szám

388

Vallási tekintetben a legnagyobb probléma a paphiány. Az egész országban csak két kisszeminárium van. A nagyszeminaristák (filozófusok, teológusok — jelenleg összesen 29-en) a környező néger országokban fejezik be tanulmányaikat. Vannak misszionáriusok is Csád- ban: 118 pap (ebből 49 jezsuita), kis számban szerzetestestvérek, 166 apáca (24 különféle kongregációból) és 35 világi. A nehéz klimatikus és háborús viszonyok közt hősies munkát végeznek.

Bármennyire szomorú az a kép, amelyet a paphiány és a sok ellenségeskedés okoz Csád életében, vannak vigasztaló jelenségek. Főleg a következő három.

1. Mivel olyan kevés a pap, kevés a szerzetes, nagyon nagy gondot fordítanak a hitoktatók nevelésére; s ezeknek a munkálkodása valóban nagyon sok szép gyümölcsöt terem. Előkészítésük, továbbképzésük szorgalmasan folyik. Számuk ezer fölött van. Az evangelizá- ció a helyi közösségekben nagyon sok esetben a hitoktatók pasztorá- ciós munkáján áll vagy bukik.

2. A hitoktatók által, de a papok, szerzetesek munkájával is iparkodik az egyház győzelemre vinni a szociális gondolatot és az igazságosság követelményét. Az elemi iskolás foktól kezdve, ahol a megbékélést és az együttműködést próbálják a gyerekek leikébe belenevelni, az oktatáson keresztül mindenütt főként erre koncentrálódik a hitoktatók szerepe. Saját példájukkal és az evangéliumi tanítás szociális vonatkozásaival próbálják biztatni az embereket, tegyenek meg mindent, hogy ebben a fiatal országban az é- letszínvonal e- melkedése, a kölcsönös megbecsülés, a kibontakozás biztosítva legyen.

A fegyveres ellenségeskedések kezdetekor, 1979-ben egyházi vezetéssel 33 elemi és 4 középiskola működött. A háború majdnem az egész országban megbénította az iskolarendszert. A főváros állami és egyházi iskolái pl. majdnem kivétel nélkül zárva vannak.