A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-09-01 / 9. szám
385 Hetven éve — 1915. szeptember 3-án — jelent meg A Szív első száma. P. Bíró Ferenc S.J., századunk első évtizedeinek igazán lánglelkű magyar apostola indította útnak. Pénz nélkül, a nehéz háborús viszonyok közepette, minden hozzáértő ember lebeszélni kívánó igyekezete ellenére. P. Bírót nem riasztották a nehézségek. A Jézus Szíve Társulat tagjainak összefogásához feltétlen szükség volt egy nyomtatott heti értesítőre — hát megcsinálta. Az újság címe hármas célt szolgált: 1. Állandóan ébren kívánta tartani a köztudatban, hogy Jézus legszentebb Szívének felajánlott ország vagyunk (1915. január 1-én a magyar püspöki kar az Ür Szent Szívének ajánlotta Magyarországot), s tanítani akart az igazi, gyakorlati Jézus Szíve-tiszteletre. 2. Hitbeli és valláserkölcsi ismereteket kívánt nyújtani, a gyakorlati dolgokban is. 3. Összekötő kapocs kívánt lenni a helyi Jézus Szíve-közösségek közt, tájékoztatni azok munkájáról, hogy egymástól tanuljanak, egymás példáján lelkesüljenek, s a közös vállalkozásokra is kedvet, lendületet kapjanak. Az első számból 9000 példány fogyott, a magyar katolikusok örömmel fogadták az újságot. Megkapó volt a lap újságformája, hangjának frissessége, határozott és következetes katolikus szelleme. A lap rövid idő alatt elérte a 100—120000-es példányszámot. A hazai kisebbségek igényének megfelelően 1916 őszétől szlovák és német nyelven is kiadták. 1919-ben hónapokig nem jelenhetett meg. 1951-ben pedig az akkori önkény Magyarországon — máig hatóan — törölte a lapok sorából. 1953-tól külföldön havilapként kezdett új életet azzal a céllal, hogy a szétszórtságban élő magyarokat lelkileg megerősítse. Az új kezdet is rendkívül nehéz és szegényes volt — osztotta a tragikusan elgyökértelenedett, hányódó emigráns magyarok életét. Nehézségei azóta sem fogytak el. Elég csak a fogyatkozó idősebb olvasótáborra gondolni, a magyarul lassan alig tudó újabb nemzedékekre, a terjedő vallási közömbösségre, a hit dolgaival kapcsolatos zűrzavarra a hűségesebb vallásos emberek között is. .. A nehézségek azonban bennünket sem riasztanak. A magyar jezsuita rend kitartóan vállalja hónapról hónapra A Szív megjelentetésével járó jelentős anyagi áldozatot. Mi pedig, a szerkesztők, P. Bíró szellemében és lelkesedésével (legalább is erre törekszünk) keressük az újabb lehetőségeket és formákat, a tartalmi megújulást olyan módon, hogy a Jézusba temetkező, ill. öltözködő életnek a tartóoszlopait, a változatlan, örök igazságokat — amik egyeseknek talán botrány vagy balgaság — frissen tolmácsoljuk. Ehhez kérjük minden jóakarónk imáit, gondolatait és javaslatait, talán írásait, vallomásait is, s nem utolsó sorban anyagi támogatását.