A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-08-01 / 8. szám

382

beállítást, „mely szerint a hivatalos egyházi szervek Mindszentyt csak közéleti és politikai szemszögből ítélik meg”. Világosan és egyértelműen nem képviseli ezt az álláspontot. - P. Ligeti bizonyára belátja, hogy szándékom nem az volt: „az egyházi szervekre hárítani a majdan felmerülő nehézségeket”, hanem inkább az, hogy a szentté avatás előmozdítására szervezkedő emigrációs (és otthoni) magyarok idejekorán tisztázzák a maguk számára azt a kérdést, amely az illetékes egyházi szerv (egész pontosan: a Szenttéavatási Kongregáció) figyelmét annak idején nem fogja elkerülni

Ne tévesszük szem elől, hogy Mindszenty bíboros életszentsége ésMind- szenty bíboros jövőbeli szentté avatása két egymástól különböző kérdés. Összefüggenek, de nem azonosak.

A Szívben közölt kérdésfeltevés — figyelmes olvasás bárkit meggyőzhet erről - a szentté avatásra vonatkozik.

☆ ☆ ☆

Közben a június 23-i szám 1. és 2. lapján megjelent P. Füzér Julián O.F.M. cikke, mely már címével jelzi, hogy a kérdés lényegét veszi szemügyre: „Szent volt-e Mindszenty József?”

Ha P. Füzér cikkének lesz sorozatos folytatása, minél több szerző és minél többféle felfogás és hang bekapcsolódásával, akkor - azt hiszem - kérdés- feltevésemmel célt értem: a katolikus magyar közvélemény szabadon megnyilatkozni tudó (emigrációs) rétege előtt nyíltan és higgadtan megtárgyaljuk a szentté avatást szorgalmazó mozgalom bonyolultabb és kényesebb alapproblémáit is.

Megint csak kiemelem: jobb külön megvizsgálni és tárgyalni egyfelől Mindszenty bíboros életszentségét, másfelől szentté avatásának időszerűségét. Az első kérdésre adott igen nem jelent feltétlenül igenlő választ a második témakörben is.

Érdemleges megoldás feltételezi, hogy kifejezetten elismerjük, és részleteiben is megvizsgáljuk: a szentté avatás szempontjából igenis problémát jelent az, hogy Mindszenty bíboros egyéniségében és életművében a közéleti elem túlságos hangsúlyt és meglehetősen kisarkított, inkább a magyar történelem elmúlt századaiba illő színezetet kapott. Ez a kisarkítottság nem egyenes folyománya a püspöki és prímási hivatásához való hűségének az adott történelmi körülmények között. - A probléma felismerése és elismerése nem feltétlenül hozza magával, hogy nincs a szentté avatásra nézve kedvező megoldás. De ha magát a kérdést próbáljuk elhallgatni vagy elnagyolni, az a megoldásnak feltétlenül kárára válik.

Kívánatosnak tartanám, hogy az enyémhez hasonló kérdésfeltevést minél kevésbé bélyegezzék meg az „otthoni hangokra emlékeztető”, a ,.lappangó ma- chiavellizmus” és más hasonló jelzőkkel: „mintha otthonról, a vasfüggöny mögül jönne a hang.” Aki ilyen megjegyzéseket tesz, az nemcsak az árnyalatokat, de a szivárvány alapszíneit sem különbözteti meg eléggé. Mintha az a kérdés, hogy Mindszenty bíboros szentté avatása időszerű-e az üdvösségtörténelem alakulásában, nem sajátosan keresztény kérdés lenne! mintha puszta felvetése „vasfüggöny mögötti”, vagyis kommunista (vagy legalább is békepapi) hozzáállásról ta-