A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-08-01 / 8. szám
370 — Reinhold Ruthe azt ajánlja, hogy rendszeresen tegyünk fel magunknak ilyesfajta kérdéseket: Kivel, mikor szoktam másokról beszélgetni, pletykálni? Meg tudom egyáltalán magyarázni magamnak, hogy a problémákról miért nem azzal beszélek, akire tartozik? Félek talán a másiktól, akinek a háta mögött pletykálok? Valóban szükségem van arra, hogy a másik kárára előnyöket szerezzek a család többi tagja előtt? Mitől van az, hogy alkalmasint családunk egyik tagjához több bizalmam van, mint életem hiányzó feléhez? Lemértem egyáltalán magamban, hogy akit megajándékozok bizalmammal a házastársam helyett, az valóban méltóbb a bizalmamra? Milyen belső ürességet takar bennem a sok elfecsérelt szó? * * * — Talán hallottál már arról, hogy a nyugati országokban milyen szép sikereket ér el az ún. Marriage Encounter mozgalom. Mint neve is mutatja, ezeken az összejöveteleken házaspárok jönnek össze. Célja az, hogy segítsenek a házastársak közötti beszédet, eszmecserét kibontakoztatni. Minél jobban iparosodott egy társadalom, annál nagyobb méreteket ölthet az elidegenedés, annál kevésbé lehet feltételezni két jószándékú emberről, hogy mindazt közölni is tudja, amit érez, amit szeretne elmondani. Ezért olyan hasznosak ezek a hétvégi összejövetelek. — A Marriage Encounter találkozókra nem problémás házaspárokat hívnak meg. Nem arra valók ezek a megbeszélések, hogy tisztázzák a vitás ügyeket, hogy kibéküljenek, vagy hogy eldöntsék: elváljanak-e, vagy sem. Nem mentőakcióról van szó, hanem a szeretet fejlődéséről. Általában péntek estétől vasárnap délutánig tart egy-egy ilyen találkozó, és ritka kivételtől eltekintve úgy mennek haza a végén, hogy noteszükbe beírták a legközelebbi alkalom időpontját. Evente négy alkalomnál többször nemigen ajánlatos azonban résztvenni ezeken a hétvégeken, mert akkor túlságosan zsúfolttá tenné a család életét.
