A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-08-01 / 8. szám

355

lasztották meg az Egyesült Nemzetek főtitkárává. Munkáját a legnagyobb lelküsmeretességgel, fáradhatatlanul végezte. Hivatala íróasztalánál sokszor késő éjszakáig dolgozott. Egyik kollégája így jellemezte őt: „Még sohasem láttam senkit, aki a külső fáradtság minden jele nélkül így tudott dolgozni, mint ő.” Sokan azt gondolják, hogy az ilyen munkatempó nem hagy időt az imádságra és az elmélyülésre. Dag Hammarskjöld esetében ez nem így történt. Éppen ekkor mélyült el hite és fejlődött ki imaélete. De ez a folyamat nem ment könnyen. Először is hite megújulásának útja hosz- szú volt. Sokáig csak a hétköznapi élet feladatai, munkája töltötte be életét. De azután olyan élményekben részesült, o- lyan kérdések merültek fel benne, melyek a jó Isten felé irányították.

Saját szavaival így ír erről:

„Nem tudom, hogy Ki vagy Mi indította el bennem ezeket a kérdéseket. Sőt, azt sem tudom, hogy ez pontosan mikor történt. Arra sem emlékszem, hogy mikor válaszoltam ezekre a kérdésekre. De valamikor igent mondtam, és attól az órától kezdve biztos voltam, hogy életemnek értelme van, és a célja önátadás- xu. Piuspápával

ban valósul meg.” (Vő. Markings, Faber 1964; paperback ed. 1966, 169.0.)

Ezután már szívesen olvasta a misztikusokat, akiknek közvetlen kapcsolatuk volt az Istennel. De a misztikusok életében nem a csodás, rendkívüli események érdekelték, hanem az a mindenki számára tapasztalható igazság, hogy egy szoros kapcsolat Istennel az imán keresztül mélyebb és tágabb szeretetet hozott életükbe. Hammarskjöld ismerte Avüai Szent Teréz, Keresztes Szent János, Eckhart mester és Kempis Tamás írásait. Mielőtt utolsó útjára elindult, egy barátjának kijelentette: a misztikusok számára a szeretet egy belső energiatöbb-