A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-08-01 / 8. szám
344 ß ként áskálódtak, miként ármánykodtak az Ur ellen. Hányszor akarták szavában, tanításában megfogni. Főleg akkor, amikor magyarázata vagy magatartása és tette eltért attól, ahogy ők a mózesi törvényt magyarázták! Csepűrágók, kis dolgokon nyargalok, mondotta az Úr! Az emberek hátára, vállára erős, nehéz terheket raknak. De azon egy ujjal sem segítenek szívtelenségükkel, keménységükkel. A farizeusi magatartás örök kísértése a hivő közösségnek, az egyes hívőnek is. Kiegyezünk egy-egy ponton, amit nagyon megtartunk; kihegyezünk egy-egy szempontot, amivel másokat ítélünk. De elfeledkezünk az alapmagatartásról, az alázatos, engedelmes meghódolásról Isten színe előtt. A megbocsátó irgalmas magatartásról, a segít őkészségről felebarátainkkal szemben. Maradt-e valami kétség a keresztény magatartás tekintetében Jézus szavai, tanítása és példája után? Nem maradhatott! Mikor az írástudó rákérdezett, hogy melyik a nagy parancs, pontosan megismételte: az Isten előtti meghódolás, Isten tisztelete, Isten szeretete, a maradék nélküli istenszolgálat; a felebarátunk őszinte szeretete, felkarolása, az irgalom és a megértés. Szeptember 8. - ÉVKÖZI 23. VASÁRNAP AZ ÚR SZEGÉNYEINEK SORSA A szentmise olvasmányai: íz 35,4—7a: A messiási országban Isten orvosolja az emberi nyomorúságot. Jak 2,1—5: Isten a világ szemében szegényeket választotta ki, hogy gazdagokká tegye őket a hitben. Mk 7,31 -37: Jézus megnyitja a süketek fülét, és megoldja a némák nyelvét. A három szentírási szakasz együvé tartozása egyszerre világos mindenki számára. Az Egyház a két olvasmánnyal azt teszi, amit az Ur is tett, amikor Keresztelő Szent János elküldte tanítványait: ,,Te vagy az eljövendő, vagy másra várjunk?” Jézus rámutatott az őt hallgató közönségre, hivatkozott a gyógyításokra, a csodajelekre, s megmondotta, mit adjanak hírül Jánosnak:,Menjetek vissza, jelentsétek Jánosnak: A vakok látnak, a bénák járnak, a süketek füle megnyílik, s a szegényeknek hirdettetik az evangélium.” Ezekbe a csodajelekbe foglalta össze már Izajás, a vigasztalás prófétája a boldog messiási időket. Amikor majd Isten irgalma s Isten hatalma megjelenik közöttünk látható formában. Az elesett, a szegény, a beteg, a nélkülöző ember nyomorának a meglátása s irgalmas felkarolása mindig jele volt Jézus egyházának. Tudták, hogy Jézus szeretetjelével kell a világban elsősorban tanúságot tenni. A kórházak
