A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-08-01 / 8. szám

342

Békési István

VAőÁRMAPI GOMDOLATOk:

Augusztus 25. - ÉVKÖZI 21. VASÁRNAP EGYETLEN ISTEN ÉS EGYETLEN KRISZTUS

A szentmise olvasmányai:

Józs 24,1—2a.15-17.18b: Izrael megígéri, hogy az Úr lesz az Istene, és mindig őt fogja szolgálni. Ef 5,21-32: „Nagy misztérium ez: Krisztusra és Egyházára vonatkozik.” Jn 6,60-69: „Uram, kihez menjünk? Neked örök életre szóló igéid vannak.”

Szent János 6. fejezetének a vége szerepel az evangéliumban. Ez a fejezet írja le a csodálatos kenyérszaporítást. Azt, hogy az Úr a vízen jár. Kafarnaumban a „nagy beszédét” tartja az égből leszállt kenyérről. Akkor jön a tragédia. Ezek a befejező mondatok már arról beszélnek.

Nagyot ígér Jézus. Égi kenyeret, örök életet adó kenyeret Saját testét, amely tápláléka lesz a léleknek az örök élet számára. Hallgatói először morgolódnak, aztán zúgolódnak. Majd ellenvetéseket tesznek. Végül elmennek. „Többémár nem jártak vele.” A csodás kenyérszaporítás után valami földi vezért vártak, aki a rómaiak, a megszállók ellen kivonuló sereget talán csodás kenyérrel táplálja. Jézus helyette a lélek táplálékáról, az örök élet kenyeréről beszél.

Most jön Jézus kérdése tanítványaihoz: „El akartok ti is menni?” Sokan elmentek a hallgatók, az átlag tanítványok közül. Ez a kérdés a szorosabb közösségnek, a tizenkettőnek szól. Most van a döntés nagy pillanata. Erősek maradnak-e a hitben és ragaszkodásban Jézushoz?

Péter felel a töb- bi helyett: „Uram, kihez mennénk? Neked örök életet adó igéid vannak.” Péter döntött, a tizenkettő nevében kimondta döntését. Pedig még a tizenkettővel is volt valami baj. Az Úr végső, szomorú szavai:

„Csak nem akartok ti is elmenni?”