A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-08-01 / 8. szám
339 Egyházban. Mind a három buzdító, figyelmeztető kitétel a második vatikáni zsinat dokumentumaiból való. 1. Meg kell tanulniuk (a híveknek) a szeplőtelen áldozati adományt nemcsak a pap keze által, hanem vele együttesen is fölajánlani, önmagukat is áldozatul hozni. 2. Keresztény hivatásuk, az általános papság értelmében a hívők az oltáriszentségi áldozatnak részesei. Ez a forrása és ez a csúcsa az egész keresztény életnek. Fölajánljuk Istennek az isteni áldozatot,s Vele együtt fölajánljuk magunkat . . . 3. A hívek minden munkája a Lélek vezetésével úgy történik, hogy a legszentebb, Istentől elfogadott áldozattal, a mi Urunk, Jézus Krisztus áldozatával egyesül a hívek áldozata. Az Úr magát a legnagyobb szeretettel fölajánlotta a mennyei Atyának, s mi ezt az egyetlen fölajánlást jelenítjük meg, tesszük magunk előtt jelenlevővé. (Lumen Gentium 11. és 34. pontja és Sacrosanctum Concilium 48. pontja.) Mit tegyünk tehát mi, az imaapostolkodás buzgó tagjai, ennek az oltáriszentségi áhítatnak a növelésére? Ebben a hónapban különleges buzgalommal — s amilyen gyakran csak tehetjük — menjünk napi szentmisére és napi szentáldozásra. Iparkodjunk, hogy a reggeli fölajánlásunk, mellyel Jézussal egyesítettük egész napi munkánkat, szenvedésünket, tudatosan előttünk legyen egész nap folyamán, hogy tényleg mind a huszonnégy óránk Istennek szentelt áldozat legyen. A mi csoportjainkban mélyítsük az oltáriszentségi hitünket alapos katekizmussal, a Szentírás szövegén való elmélkedéssel, az egyház tanításának figyelmes meghallgatásával, hogy tényleg ez az áhítat olyan ember áhítata legyen, aki tudja, miről van szó, amikor az Oltáriszent- ségről beszélnek. Továbbá nap mint nap legyen egy alázatos, kedves fohászunk Istenhez, hogy Afrika szívében az Oltáriszentség ünneplése olyan legyen, hogy abból fény, béke, szeretet áradjon ki Afrika keresztény közösségeire, egész Afrikára és az egész világra. Imádkozzunk: Mennyei Atyánk, Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus nekünk adta az Oltáriszentséget mint szenvedésének emlékét és csodálatos életének folytatását. Segíts minket, hogy olyan tudatos hittel és bizalommal forduljunk az Oltáriszentséghez, hogy általa a mi napjainkat is, munkánkat is a Te szent kezedbe tudjuk ajánlani. Amikor egyesítjük a mi szívünk vágyait, érzelmeit a te Fiad áhítatával, s amikor minden szenvedésének s a világ minden népe szenvedésének részesei akarunk lenni tudatos testvéri közösségvállalással, akkor legyünk egyúttal tanúi a Te szeretetednek és a Te igazságodnak az egész világban.
