A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
30 Stukkó ráduplázott: - King Kong, King Kong a nevem, a torony gombját leeszem ... Vica is csipogni kezdett: — Frankenstein az ideálom, a tó partján késsel várom . .. Szóval minden jel arra mutatott, hogy rendhagyó jókedvvel köszöntjük majd az új esztendő első napját. A fali óra két mutatója a tizenkettesen már majdnem fedte egymást, amikor vijjogó sziúüvöltés hasított a lemezről dübörgő muzsikába. Olyan erőszakosan és parancso/óan, hogy mind megálltunk, és Zoli is lehúzta a hangszóró váltóját. Hárman álltak a terem ajtajában, szétterpesztett lábbal, csípőre tett kézzel. Három fekete rém, répanadrágban, bőr dzsekiben, vassal kivert öv mindegyik derekán, és egeket káromló kakastaréj hajzattal magasra borotvált fejük tetején. Mind a három kiköpött „púnk". — Honnan, hová? — Kérdezte a megfagyott csendben Béla, a klub titkára, aki kétméteres díjbirkózó alakjával a jövevények elé lépett. — Kuss! Itt én kérdezek! — volt a válasz, és a nyomatékot a hosszú élű zsebkés kicsattanása adta. — Ne arénázz, te kandudor! ... — Jutka, a klub elnöke, azt hitte, hogy tréfára fordíthatja a bénító jelenetet. Melyik pipi az, aki téged kirúgott? - fordult kezében a késsel a vezér a mellette állóhoz. Az elkezdte nyakát nyújtogatni, hogy a lányok közt megtalálja, akiért ide betörtek. — Nincs itt. . . igazán nem látom ... de nem is szokott ide járni... Majdnem dadogott, csak a hangjából ismertük fel, hogy a punk tarély alól az alapjában félénk és lány társaságban mindég félszeg Csőri Berci néz felénk. Berci egyszerre karolt a mellette álló két punk karjába. — Ne balhézzatok... nem érdemes... Béla, a klubtitkár felkapta a legközelebbi széket, és elrikkantotta magát: — Kanásztánc! A jelszóra tíz vaslábas tantermi szék lendült a magasba. Az órán a nagymutató is a tizenkettesre csúszott.
