A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-07-01 / 7. szám
331 Ilyen helyek pl. Gimigliano (Olaszország) 1948, Lipa (Fülöp-szigetek) 1948, Heroldsbach (Németország) 1949, Eisenberg (Burgenland, Ausztria) 1954, Garabandal (Spanyolország) 1961, San Damiano (Olaszország) 1961, Bayside (New York, USA) 1970. Magyarországon pl. ilyen hely Hasznos; ilyen jellegűek a magyar eredetű Szeretetláng kifogásolt pontjai. A felsorolt helyeken történő eseményekkel sokan foglalkoznak, és egymástól erősen eltérő állásfoglalásokat szögeznek le: újságírók, orvosok, pszichológusok, lelkipásztorok, teológusok, a misztikus élet szakértői — nem is beszélve a sem különösebb szakértelemmel, sem komoly kivizsgálási lehetőségekkel nem rendelkező zarándokokról, kíváncsiskodókról. A sokféle állásfoglalások közül egyedül a püspökök hivatalos nyilatkozatait tekinthetjük mérvadóknak: mivel üdvösségtörténeti, természetfeletti jelenségekről van szó, csakis a kinyilatkoztatás hivatásos őrei és tanítói illetékesek a döntő szó kimondására. Jó világosan látnunk a püspöki állásfoglalások pontos tárgyát és belső felépítettségét. Az, hogy Szűz Mária valahol megjelent és üzent-e, vagy sem, ténykérdés. De a tényt magát tudományos módszerekkel nem lehet megközelíteni, hanem csak hittel. A tudományos módszerek csupán az alapténnyel összefüggő körülmények kivizsgálására alkalmasak: a látnok és a tömeg viselkedésének, a látnok pszichológiájának, a gyógyulások orvosi szempontjainak stb. kivizsgálására. A higgadt megfigyelések és a tudományos megállapítások birtokában a hívek, a teológusok, a püspökök a hit ismérveitől és a Szentlélek belső megvilágosításától vezetve képesek arra, hogy hitükkel megragadják a jelenségek központi lényegét, vagyis a Szűzanya megjelenésének és üzenetének valódiságát (vagy, ellenkezőleg, az állított tény hiányát, a természetfeletti jelleg nemlétét). A hitközösség kereső fontolgatása és döntő ítélete hierarchikus szerkezetű, mint maga a közösség: a közösségen belül a püspöknek van elhivatottsága és állapotbeli kegyelme arra, hogy papságának és híveinek tanító, irányt mutató, kötelező szót mondjon a hitbeli tájékozódáshoz. Általában nem a rendkívüli, csalatkozhatatlan tanítóhivatal tesz olyan értelmű állásfoglalásokat, hogy bizonyos helyeken, minden propaganda és zarándoklat ellenére, a Szűzanya valójában nem jelent meg, és kinyilatkoztatásokat nem tett. Mint a példákból látni fogjuk, ezekben a kérdésekben is (mint a hit legtöbb kérdésében) többnyire a rendes, egyetemes tanítóhivatal nyilatkozik. Arra azonban a rendes, mindennapos tevékenységét folytató egyházi tanítóhivatal igényt tart, hogy állásfoglalásait a magunkévá tegyük. Igen kevés keresztény van abban a helyzetben, hogy kellő alapokra támaszkodva más véleményt valljon, mint az illetékes püspök határozott állásfoglalása. (Folytatjuk)
