A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-07-01 / 7. szám

325

Sz: — Attila, Emese tett vagy mondott valamit, ami feldühített?

Gy: — Nem — szepegi a gyerek.

Sz: — Nem szereted Emesét?

Gy:— Nem.

Sz: — Azt gondolod, hogy több időt töltök Emesével, jobban szeretem őt, mint téged.

Gy:— Igen. Emesét sohasem szidod, reám pedig sokszor mérges vagy. (Ezután rámutathat arra, hogy mindkettőt egyformán szereti, de igazolnia kell, miért foglalkozik többet a kicsivel. Azt is megkérdezheti, mit vár el tőle fia.)

A gyermek „gyűlöletre fakadhat" étellel, szülővel, Istennel szemben stb. Az eljárás mindig hasonló.

3. A „csintalan" gyerek

Az a jó, ha gyermekünk csintalan. Sok szülő mégis gyakran elveszti türelmét. Bemutatok egy tevőlegesen ráfigyelő beszélgetést ilyen helyzetben:

Sz: — Idegesítesz, amikor a templomban bámészkodsz és állandóan forogsz.

Gy:— Nem szeretek a templomban lenni.

Sz: — Nem örülsz annak, hogy megyünk templomba.

Gy:— Szeretem én az éneket és az orgonát, meg a prédikációt is, de megfájdul a lábam.

Sz: — Van-e egy jó ötleted, hogyan segíthetnénk ezen?

Gy:— Nem is tudom, mi történik a misén.

Sz: — Mi lenne, ha kissé előbb érkeznénk, és mise előtt kikeresnénk az énekeket.

Gy:- Jó! Anyu majd segít megkeresni az énekeket. ..

Gyermekeink dührohama, csinta/anságaésa valóság elfogadásával kapcsolatos nehézségei jellegzetesek. A vázolt beszélgetések segítik a szülőket megtalálni a tevőleges rá figyelés beszéd formáját ilyen és hasonló esetekben. Minden adott esetre nem adhatok példát. A szülőnek kell magát feltalálnia.