A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

28

telmes és bölcs alkotót. De ugyanakkor vannak olyan tudósok is, a- kik a világot a „véletlen” eredményének tekintik. Ugyanígy egyszerű emberek közül is egyesek észreveszik Isten Jeleit” a világban, mások pedig egyszerűen az örök és önmagát kibontakoztató Anyag „művének” fogják fel a mindenséget. Ez részben érthető abból, amit a hitről mondtunk. A hit nem puszta értelmi következtetés eredménye, hanem olyan isteni ajándék, amelyet a nyitott, kézséges ember elfogad, és így Isten szavára ráteszi egész életét.

A keresztény kinyilatkoztatásból ismerjük meg a legjobban Isten titkát. Hisszük, hogy Isten a történelemben a próféták által szólt népéhez, majd végül Jézus Krisztusban teljesen kimondta és közölte önmagát (vö. Zsid 1,1 -2). Jézus kinyilatkoztatta Isten üdvösségtervét és legmélyebb mivoltát: azt, hogy Szeretet (Jn 4,16). Isten örök szeretettel szeretett engem, ezért teremtett, és mivel mindig szeret, örök életre szánt, a Vele való életközösségre.

Jézus kinyilatkoztatásából tudjuk, hogy Isten nem magányos személy, hanem az Atya, a Fiú és a Szentlélek kimondhatatlan sze- retetközössége. Istenben hárman vannak, ezért mondjuk: három Személy. A háromszemélyű egy Isten titkát Szentháromságnak nevezzük. Ezt a titkot az egyház szent doktorai és teológusai a századok során igyekeztek jobban elmélyíteni, bár kimeríteni sohasem tudjuk, mert Isten mindig nagyobb annál, amit Róla gondolunk vagy mondunk, amit Belőle megérthetünk.

Isten nagyobb szívünknél (vö. ÍJn 3,20) és értelmünknél. Hitünkben Jézus Krisztus szavára támaszkodunk, aki feltárta Isten legmélyebb titkát. „Senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni” (Mt 11,27).

Amikor keresztet vetünk, kifejezzük a Szentháromságba vetett hitünket: „Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” Ezzel megváltjuk és szinte megújítjuk keresztségi hitünket, hiszen a három isteni Személy nevében lettünk Krisztus tanítványai és az egyház tagjai, a feltámadt Jézus meghagyása szerint: „Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevébem, és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig” (Mt 28,19-20).

Ne féljetek azoktól, akik Istenben hisznek, és hitüket szabadon akarják gyakorolni!

Az Egyház nem keres földi hatalmat és kiváltságokat.

II. János Pál pápa felhívása a nemhivökhöz (a horvát katolikusokhoz intézett üzenetéből)