A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-07-01 / 7. szám

300

azért is, mert a kereszt alatt, amelyen méhének gyümölcse függött (akiről tudta, hogy érettünk áldozza fel önmagát), elfogadta az Atya akaratát és megtette — hisszük — a maga felajánlását. A szavak, amelyeket Jézus ekkor mondott: „Asszony, íme a te fiad”, majd Jánoshoz szólva: „íme, a te Anyád”, mindnyájunkra vonatkoztak.

Szent István király halálos ágyán a Boldogasszony oltalmába ajánlotta országát, népét és koronáját. Nemzetünk így lett Mária országa, és a Boldogasszony így lett a Magyarok Patrónája, Nagyasszonya. Pénzeinken, zászlóinkon, sőt nemegyszer kardjainkon is ott volt az Ő képe. Törvényeiben, törekvéseiben a nemzet a Szent István által kijelölt úton iparkodott járni, s amíg ezt tette, erős volt és megbecsült. Valahányszor azonban vezetői letértek erről az útról, és a viszály, a széthúzás, önző kapzsiság lett úrrá: romlás lett nemzetünk sorsa.

A felemelkedést, az újrakezdést mind a tatár, mind a török megszállás után, de minden más megpróbáltatásban azok a férfiak és nők indították el és vezették célba, akik — mint Szent István - sziklára építetteké krisztusi evangéliumot nemcsak szájjal hirdették, de tettekre is váltották; a Szűzanya példáját követték, és közbenjárását kérték.

Bízzunk a Nagyasszonyban, Ő valóban közbenjár értünk. Őseink számtalanszor tapasztalták közbenjárását, ez a meggyőződés erőt adott nekik, mind a szenvedés nehéz óráiban, mind pedig az újjáépítés törekvéseiben.

Kell, hogy ez a meggyőződés éltessen minket is. Kövessük útmutatását: ,,Tegyük, amit Jézus mond’’ (Jn 2,6), és iparkodjunk teljesíteni a mennyei Atya akaratát, amint Ő tette. Példát adott arra nekünk Szent István királyunk. Egyedül ez a lelkűiét tehet képessé minket arra, hogy betöltsük történelmi hivatásunkat. így maradunk meg Mária népe és hazánk Mária országa.

Pátzay Pál: Szent litván

Az élet vallás nélkül olyan, mint egy hajó kormány nélkül.

(Gandhi)