A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

26

Amikor azt mondom: ,,Hiszek”, ki akarom fejezni ezt is: „Törekedni fogok arra, hogy életemben megvalósítsam azt, amiben hiszek.” Nem elég a hitről tudni, hanem azt élni is kell; csak ez utóbbi esetben hiteles a hit. „Nem mindaz, aki mondja nekem: Uram, Uram! — jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki mennyei Atyám akaratát teljesíti” (Mt 7,21). Pál apostol is hangsúlyozza, hogy az igazi hit a szeretet tetteiben nyilatkozik meg (vö. Gál 5,6).

Valamiféle „hite” minden embernek van. Ezt a tágabb értelemben vett hitet „világnézetnek” nevezhetjük. Mi keresztények a hitvallásban fejezzük ki világnézetünket, és készségünket arra, hogy hitünk szerint akarunk élni. Kifejezzük, hogy kik vagyunk, és mit szeretnénk elérni.

Hitünk legmélyebb alapja Isten válasza az emberek örök kérdéseire: Honnan a világ? Mi az emberi lét és történelem értelme? Honnan és miért a rossz, a szenvedés? A halállal befejeződik-e számunkra minden? Hogyan lehet legyőzni a rosszat a világban és önmagunkban? Az ember értelmi megfontolásokkal is eljuthat arra a meggyőződésre, hogy Isten létezik, és hogy földi életünk nem megsemmisüléssel fejeződik be. De tapogatódzó értelmünk és tévedéseink miatt szükségünk van felsőbb fényre. Mi keresztények tudjuk, hogy Isten adott nekünk végleges választ az alapvető kérdésekre, amikor Jézus Krisztusban ki- nyüatkoztatta magát, és így fényt vetett az ember mivoltára és hivatására is. A történelem során Isten többféleképpen szólt az emberekhez, de végleges Szava Jézus Krisztus, a megtestesült Ige (vö. Zsidl, 1—2: Jn 1,17-18). Az isteni kinyilatkoztatást a Biblia tartalmazza, amelyet Ó- és Újszövetségre osztunk.

Ahhoz, hogy hinni tudjunk, szükségünk van Isten megvilágosító és erősítő segítségére (kegyelemre). Amikor ezt mondjuk: a hithez szükségünk van kegyelemre, azt akarjuk kifejezni, hogy az Istennel való legbensőbb kapcsolatot nem lehet „kierőszakolni”, tehát a hit nem lehet mindenekelőtt az ember értelmi vagy más törekvéseinek a gyümölcse, hanem ingyenes adomány, Isten ajándéka. Mint a- hogy az igazi barátság vagy az egymás közti bizalom is ingyenes,ugyanúgy a hit is ajándék, amelyet Isten érdemeinkre való tekintet nélkül felajánl, és amelyet szabadon elfogadunk.

Ingyenes adomány (ajándék) elfogadására azonban meg kell nyílnunk. Csak úgy tudjuk Isten ajándékát befogadni, ha nyíltak (nyi - tottak) maradunk szívünkkel, értelmünkkel, életmódunkkal, egész lényünkkel. Valójában ez a nyíltság és készség is kegyelem. Egész létünk, életünk adomány: Istentől kaptuk a létet és mindazt, amik vagyunk. Elismerni azt, hogy létem nem pusztaadottság, hanem aTeremtő