A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-06-01 / 6. szám
279 Maria Luisa Vélez REMÉNYEK EGYHÁZA A mexikói Egyház védi az ember méltóságát és azt a jogát, hogy egy igazságosabb társadalomért dolgozzon. ,,Nos, mexikóiak! íme, itt van! Itt van Mexikó! Bár nem láthatjátok azokat, akik szólnak, ők sírva fakadnak, és így kiáltanak fel: Mily boldogok vagyunk, végre szerencsénk van! Megláttuk, hol kell legyen a városunk! Menjünk, telepedjünk le azon a helyen!” A Mexicayotl Krónika így mondja el Mexikó megalapítását, S fejlődésnek indult egy kultúra, mely végső soron meghatározta egy nemzet arculatát és érzéseit — művészetét, kultúráját, történelmét. Töretlenül fejlődött ez a kultúra mindaddig, míg Mexikó Spanyolország alkirályságává nem lett. Ma azt a XX. századi Mexikót láthatjuk, amely az USA gazdasági befolyása alatt áll. Ennek eredményeként egyre növekszik a munkanélküliség, megfékezhetetlenné vált az infláció, a fizetések elégtelenek, és a tőke folyamatosan áramlik kifelé az országból. Emelkedett az olyan alapvető cikkek behozalatának mennyisége, mint pl. a gabona, ezért ezek a termények megritkultak és megdrágultak. A termelést hazai és nemzetközi társaságok tartják ellenőrzésük alatt. Az üzleti és állami vezetők érdekei közösek, ezért karöltve irányítják a gazdasági életet, hoznak politikai döntéseket, és gyakorolják a hatalmat. A farmerek és indiánok számára tilos a földnek — elsődleges tulajdonuknak — a művelése. Az éhség, a betegségek és az alapvető anyagi javak hiánya a városba űzi őket, ahol ellenséges hangulatú környezetben, perifériára szorul- tan tengődnek, s kultúrájuk és értékeik mit sem érnek. Az ínség sokakat arra kényszerít, hogy vízum nélkül Maria Luisa Vélez nővér, Mexico City szülötte, a Megtestesült Ige Szeretetéről elnevezett Nővérek mexikói rendtartományában működik.
