A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-06-01 / 6. szám

275

s hazatérte után mint afféle árva gyerek elkezdett az apai birtokon gazdálkodni. Soha nem nősült meg. Barátai is ritkásan voltak. Nem volt nagyon templomos sem, bár lehetett látni olykor az Isten házában. Jó, szorgalmas ember volt, a faluban nem sok vizet zavart. De szüntelenül harmonikázott. Néha még éjszaka is. Otthon is, a birtokán is. Kardas gazda soha nem hallotta, hogy mást játszott volna, mint templomi éneket.

Ez az újság persze bogarat tett a pap fülébe, s addig nem nyugodhatott, míg a fiatal Gonda gazda titkának mélyére nem hatolt.

* * *

A titok pedig ez volt: Gonda István tényleg,,imádkozottnem csak úgy unalmából vagy kedvtelésből harmonikázott. Csak „szent nótákat” szeret, a falusiak mondták. Mikor a lőcsfalvi pap megismerkedett vele, nagyon visszahúzódó és titokzatoskodó személynek látszott, de ahogy a pap és furcsa híve felmelegedtek egymás iránt, lassan elárulta titkát.

Bevallotta, hogy ő ténylegesen Istent dicséri, imádkozik. Ez az ő napi imája. Hébe-hóba el-elmegy a templomba is, a nagymisére, amikor az orgona szól. De alapjában egész vallásos élete abban állt, hogy Istennek harmonikázott.

Nem nősült meg, mert a háború borzalmai annyira megrendít- tették, hogy mint ő maga mondta, nem óhajtotta az emberi nemet szaporítani. Ő maga is azért élt, mert a világra jött, ahol minden úgy történik,ahogy mások meg Isten akarja. A háború nem vitte el a világból, mint annyi milliót, hát csak él, ameddig Isten akarja. Dolgozgat és zenél Istennek. S ha nem is érzi magát boldognak, megvan a lelki egyensúlya, és tudja, hogy nem hiába él.

* * *

A lőcsfalvi pap Gonda István temetésén árulta el a titkot a falunak. A gazda tüdőgyulladás áldozata lett. A temetési szertartáson megjelent az egész falu. A szemek odaszegeződtek a koporsó fedelére erősített szájharmonikára, mely íme elkíséri a másik világ felé tartó útján.

Egyik napon szokás szerint ezzel dicsérte Istenét és Teremtőjét, miközben elnyomta az álom, ahogy hátán fekve muzsikált. Mikor felébredt, már este volt. A hideg rázta, ágynak dőlt. Hivatta az orvost, de már késő volt. A szomszéd felesége ápolgatta}s ott az ágyban is, míg bírta, Istent dicsérte harmonikájával.

* *

*