A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-06-01 / 6. szám
272 Néha a szülők annyira elkeserednek, hogy az utolsó nevelési eszközhöz nyúlnak, és verik a gyermeküket. Be szeretnék tömi a szilaj csikót. Ez viszont csak látszólag sikerülhet. Az is csak a kisebb gyerekeknél. Bensőjükben még sebzetteb- bek lesznek. Várhatjuk, mikor robbannak ki sokkal nagyobb és fékezhetetlenebb erővel. Ez be is következik a serdülőkorban. Értelmes beszélgetéssel és szép szavakkal bizonnyal többre megyünk gyermekeinkkel. Más szülők görcsösen kapaszkodnak a tevőleges ráfigyelés módszereibe, mint a fulladó ember a szalmaszálba. Ha rendületlenül kitartanak, valószínűleg eredményt is érnek el. Vitathatatlanul fontos az ilyen kilátástalan helyzetekben fölülvizsgálni önmagunkat és nevelő módszereinket. Kérdezze meg a szülő magától: bízik-e gyermekében és annak képességeiben? Hisz-e abban, hogy gyermeke képes megoldani saját problémáit? Ilyen vizsgálódás és a két szülő meghitt tárgyalása és erőbevetése után bizonyára megtalálják a kivezető utat. Csak egy kis „bizalom-vitaminra” van szükségük. A bizalom ugyanis bizalmat terem. 2. A kivezető út A higgadtan gondolkodó szülő rájön arra, hogy a parancsolgatással, fenyegetéssel, hízelgéssel és hasonlókkal csak azt üzenné gyermekének: Benned nem bízhatom, te semmirevaló! Ezért igyekszik jelekben és szavakban is gyermeke tudtára adni, hogy bízik benne, és hisz problémamegoldó képességében. Ugyanakkor az ilyen szülő felhasználja saját tudását és élettapasztalatát is. Gyermekeink igénylik is ezt. A kisebbek túl is értékelik szüleik tudását és életbölcsességét. De a serdülők is tudatában vannak szüleik tudásának, és értékelik tapasztalataikat. így gyermekeink készek elfogadni tanácsainkat és érveinket. Ezek alapján lépnek a saját problémáikból kivezető útra. 3. Az eredményes szülő Az elcsüggedt gyermek és fiatal nem rossz még akkor sem, ha viselkedése bántó vagy megszé
