A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-06-01 / 6. szám
268 Orbán Miklós ........NEM VER BOTTAL!" Jót ment a lelkigyakorlat? Persze, hogy jól ment, sír le arcotokról az öröm, hogy végére értünk a sok lelkizésnek. Tudom, hogy apátok, anyátok már holnapután azt fogja fejetekre olvasni, hogy minek is voltatok zárt lelkigyakorlaton, ha éppen olyan lusták, pimaszok, lázadók, kiismerhetetlenek és javíthatatlanok maradtatok, mint amilyenek voltatok. Talán nem egészen. De hagyjuk ezt a sötét jövőt! Az Ifi Klub elnöke tegnap arra kért, hogy búcsúzásként mondjak valami rázós sztorit — a saját életemből. Minél rázósabb lesz, annál biztosabb a lelkigyakorlat maradandó hatása. így ő, aki evvel a felhívással tulajdonképpen nyilvános bűnvallomásra igyekezett engem, a Tiszit, serken teni. Ám legyen. Az őszinteségben nem lesz hiány. Zsigolya Pali a jezsuiták kalocsai gimnáziumának volt a tanulója és egyben a konviktus lakója. A ,, szende ördögök" fajtájához tartozott. Réme szinte valamennyi jezsuita tanárjának és átka a konviktus második szakaszát vezető jezsuita kispapnak. Hírhedt volt Botticelli-képről lopott angyali arcának még angyalibb mosolyával és mindig közderűt kiváltó szende fohászával: — Kiszúrtam vele . . . azt hitte, nem jött ki a lépés. . . Éppen az iskolai lelkigyakorlat első napján röhögtette meg az egész szakaszt, hogy a pokolról szóló elmélkedés után félhangosan befújta: — Tata, ne ijesztgess, mert megijedünk! Pár nap múlva nekem kellett az ebédlőben felügyelnem. 160 fiú üvöltött alleluját, hogy pénteken nem az utált arany galuskát kapták „bikatejjel," hanem igazi mézzel leöntött mákos gubát. Amint sétálok az asztalok közt, hallom, hogy a második szakasz asztalánál Zsigolya Palitól a repetáló tálat kéri a harmadik szomszédja, és mutatja, hogy egy cigit fizet érte. A második szakaszban tilos volt a dohányzás. Zsigolya Pali válaszként öt ujját mutatta. — Nem lesz az sok? — kérdeztem. — Miért lenne? — válaszolt pimasz mosollyal a fiú. — Add tovább a tálat zsarolás nélkül, és ha annyira kívánod, ebéd utánra meghívlak egy füstre . . . — Örömmel jö vök ... — adta a hencegő választ, mert külön
