A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-06-01 / 6. szám

266

A MÁSOKÉRT ÉLŐ EMBER Elfogadni és odaadni életünket

„Neked magadnak kell Isten Lelke segítségével értelmet, vagyis célt és jelentést adnod életednek.” Ezt mondottuk sorozatunk bevezetőjében (1982, 507). „Neked magadnak”: mert helyetted senki sem dönthet, cselekedhet. „Isten Lelke erejében”: mert magunktól nem adhatunk értelmet életünknek. A hitet és a megtérést nem tudjuk „kierőszakolni”; Isten adja Lelke által a kegyelmet: Ö vonz, Ö világosít meg, Ö határozza meg az időt a megtéréshez, és a Lélek adja a növekedést az isteni életben.

Aki készségesen kitárul a felülről jövő fénynek, ráébred arra, hogy életét, létét Istentől kapta. így az adottságban felfedezi az ajándékot. Isten szeretete létünk forrása, és arra vagyunk hivatva, hogy őt szeretve, szolgálva eljussunk a vele való szeretetközösségre. Az istenszeretet pedig elválaszthatatlan a testvérek szeretetétől.

El kell fogadnunk nemcsak életünket, hanem halálunkat is. Mert csak az adhat értelmet az életnek, aki értelmet ad a végnek, a halálnak is. A véget pedig Jézus világította meg nekünk életével és halálával. Krisztus példájáról úja Szent Pál: „Mindegyikünk éljen embertársaiért, hogy jót tegyen, és építse az egyházközséget. Mert Krisztus sem önmagáért élt” (Róm 15,2). Jézus az Atya akaratát kereste, egész élete szerető engedelmesség volt. Az Atya pedig azért az „óráért” küldte, amikor szeretetből a kereszten átadta magát a mi üdvösségünkért — hogy „életünk legyen, és bőségesen legyen” (Jn 10,10). Jézus tanítványaitól azt kívánta, hogy hozzá hasonlóan életüket adják testvéreikért. „Arról ismertük meg szeretetét, hogy életét adta érettünk. Tehát nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért” (ÍJn 3,16).

„Ha valaki követni akar engem, tagadja meg önmagát, vegye fel keresztjét, és kövessen. Mert aki életét meg akarja menteni, elveszti azt. Aki azonban elveszti életét miattam, megtalálja azt” (Mt 16,24). Heribert Mühlen német teológus ezt így magyarázza: „Magunkat megtagadni annyit jelent, mint nem figyelni magunkra, odaadni magunkat, másokért lenni. Jézus azt ígéri: aki - éppen úgy, mint én — egészen másokért él, semmi másra nem gondol, csak hogy szolgáljon másoknak, az nem várt módon meg fogja találni életét, nem várt módon meg fogja tapasztalni az élet értelmét a másokhoz fűző, önmagát feladó, önmagát odaadó kapcsolatban. És ehhez még éppen ezáltal, ajándékképpen hozzájárul, hogy saját magával is új viszonyba kerül. Ezzel szemben az, aki meg akarja menteni magát, aki minden tervénél és