A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-06-01 / 6. szám
263 nítsa nekik bűnül, amit elvakultságukban az egyház ellen tesznek. Felajánlom szenvedéseimet az egész magyar hazáért és az egész világért. Szent István, könyörögj a szegény magyarokért.” AAÁÁáAÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁAÁÁÁÁAÁÁÁAAAAAAÁAÁAAÁAAÁAAÁAAiAA KATOLIKUS-E LELKIISMERETÜNK? A II. vatikáni zsinat óta megszaporodtak gondjaink a gyónással kapcsolatban. Ez azonban csak tünete egy mélyebb problémának: sok keresztényben felborult az erkölcsi értékek finom rendje. Az okok közül néhányat könnyű felismerni: az egész emberiség kulturális válságban van, szinte valamennyi korábbi, megtartó értékünk nagyító alá kerül, és többé-kevésbé megkérdőjeleződik; a zsinat óta inkább divat „nagykorú keresztényekről” beszélni, és ez alatt sokan azt értik, hogy most már önmaguk döntik el, mi a jó és mi a rossz; a tömegkommunikációs eszközök soha nem látott sokasága „mossa az agyunkat”, s legtöbbször nem a keresztény értékrend szellemében történik ez. . . A hatások alól teljesen senki nem vonhatja ki magát, akkor sem, ha elzárkózik a világtól. Ez utóbbit a keresztény nem is teheti meg: Jézus kovásznak küldi a világba. De vajon a keresztények hány százaléka kovász ténylegesen abban a közösségben, amelyben él? A kovász maga Jézus. Mi annyira vagyunk kovász, amennyire Jézus él bennünk, illetve mi őbenne. Vajon mi Jézus véleménye a mi erkölcsi értékrendünkről? Vajon a mi érzékenységünk a jó és rossz iránt Jézust tükrözi? Vagy inkább azt, amit a múló divatok harsognak? Vállaljuk-e bátran életünk szegletköveként Jézust a másként gondolkodók előtt is, kényelmünk ellenére is? Neveljük-e lelkiismeretünket, hogy olyan legyen, mint Jézusé? Valóban „katolikus”-e lelkiismeretünk? Vagyis az egész Jézust, az egész evangéliumot tükrözi-e, úgy is, hogy életünk minden tevékenységében, gondolatában, pillanatában boldogan érezzük magunkat felelősnek Jézusért és Jézusnak. . ? Nehéz kérdések ezek, de a válaszokon múlik, hogy keresztények vagyunk-e valóban, vagy csak kidobni és széttaposni való só. Jézus értékrendje nemcsak kihívás minden korban, de az életre vezető út is. Az egyetlen út, ahogy meggyőződéssel valljuk. Ezt az utat szeretnénk egyengetni következő számunktól kezdve olyan kérdésekkel is, amelyek alkalmasak lelkiismeretünk katoli- kusabbá nevelésére. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA