A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-05-01 / 5. szám

233

Sajnálom, hogy kedves rendtársam és barátom levelének további bekezdéseiben pontatlanul és elnagyolva tárgyalja a Szeretetláng kifogásolható mondatait.

Végül idézi az én végső következtetésemet, mely így szó\t: „Kitűnik, milyen abszurd dolgokat tartalmaznak ezek a könnyelmű ígéretek a nyilvános és egyetemes kinyilatkoztatást őrző Egyház hitérzékéhez és gyakorlatához mérten. Ilyen abszurd ígéretek nem jöhetnek a Szűzanyától." Ezzel kapcsolatban jezsuita barátom így ír: „Én nem ehhez a végkonklúzióhoz jutottam, hanem ahhoz, hogy végül is a Szűzanya Szeplőtelen Szíve fog diadalmaskodni, még akkor is, ha ez Sátán őkigyelmének nem tetszik." — Ezt a második végkövetkeztetést én is a magaménak vallom; de határozottan különválasztom a Szeretetlángtól. Egyben azt is vallom, hogy a füzet, legalább is annak kifogásolható részei, nem jelentenek a Szűzanyától eredő kinyilatkoztatásokat. Az írásnak ezek a részei csak olyan formában hordoznak kegyelmet, ahogy bármely illúzió, tévedés és bármi egyéb rossz eszköz lehet a kegyelem Szerzőjének, Istennek a kezében.

(Mellesleg megjegyzem, hogy fentebb idézett kijelentésemben legalább három levélíró ütközött meg az „abszurd" szó kétszeri előfordulásán. Túlságosan élesnek és erősnek találták, és alkalmasint igazuk is lehetett.)

Ausztráliából egy férfi terjesztőnktől kaptuk a következő sorokat:

„Szomorúan állapítottam meg (és nem kevés fájdalommal), hogy a mi korunkban jellegzetes (és talán Mária-korszaknak minősíthető) tömérdek Szűzanya- jelenésekről, magánkinyilatkoztatásokról A Szív csak nagyon ritkán (egy-két-há- rom évenként egyszer vagy kétszer, ahogy nekem tűnik, pontosat nem tudok mondani) foglalkozik, de akkor is csak negatívumban. Az én életemben, papokkal való élő viszonyaimban majdnem kivétel nélkül (tisztelet a kivételnek) ezen a téren sajnálatosan fájdalmas emlékeim vannak. Úgy tűnik, mintha a tanítók türelmetlenségükben vagy túlságos időhiányuk miatt elvárnák a kis butuska tanulóktól, hogy többszörös lelki érettséggel fogadják el, s keressenek mentségeket tanítóik bosszantó, lekezelő, elhessegető és néhány esetben bizony elképesztő megnyilatkozásainak. Mondjuk, én rendben vagyok. Elkönnyezem fájdalmam, és felajánlom a Szűzanya és az Űr Jézus Szentlélekben egyesült Szíve által a meny- nyei Atyánknak. De vannak mások. Hozzám is jönnek panaszkodók. Csak ezt akartam mondani."

Mit szóljunk az idézett levelekhez?

Néhány általános megfontolás idekívánkozik - azon túlmenően, hogy a szerkesztő, az olvasók nevében is, köszönetét mond a levelek szerzőinek őszinte és megszívlelendő soraikért.

— Akadnak keresztények (főleg egyszerűbb emberek), akik nincsenek eléggé tudatában annak, hogy a kinyomtatott szöveg varázsa félrevezethet bennünket. Ha nyomtatásban és idézőjelbe téve látják, hogy a Szűzanya ennek vagy annak a látnoknak ezt meg ezt mondta, főleg ha a nyomtatványt valami egyházi intézmény vagy pap adta ki, akkor készpénznek veszik, hogy a Szűzanya tényleg azt és úgy mondta.